Sinkovics Szilvia
Folyton keresek valamit, kutatok megállás nélkül. Szeretek beszélgetni, felfedezni, elemezni. Néha reményvesztettként bolyongok, de valami soha nem engedi, hogy elveszítsem minden bizodalmamat, az életbe vetett hitemet. Még a legádázabb pillanatokban is jön egy találkozás, egy beszélgetés, ami feltölt, amiből energiát nyerek. Szinte mindannyian küzdünk kisebb-nagyobb lelki problémákkal, mindennap megvívjuk a magunk kis harcát. A Léleknyerőben igyekszem olyan témákat boncolgatni, amelyek segítenek megtalálni az utat egy kiegyensúlyozott, boldogabb élet felé.
Legutóbbi cikkek
“Hol van a tévé? Hol van a tévé?” - a szentendrei Skanzenban éppen egy 18. századi tolna megyei házat néztünk, amikor berohant egy hat év körüli kislány és rögtön a színes képernyőt kereste. Meglepő volt rádöbbenni, neki már annyira természetes a digitális világ, hogy fel sem merül, hogy egyszer nem volt tévé, laptop, tablet, okostelefon stb.
továbbAmikor először randizunk, természetes, hogy a legjobb arcunkat szeretnénk megmutatni, azonban sokszor átesünk a másik ló túloldalára – ezt Krisztától tanultam ;) –, és a magánytól való félelem árnyékában óriási erőfeszítéseket teszünk, hogy lenyűgözzük a férfit. Ám ilyenkor bizony hajlamosak vagyunk túlzásokba esni. Én például nagyon nem bírom, ha valaki erőlködik és nem önazonos, el tudom képzelni, hogy egy-egy ilyen „póz” mennyire elijesztheti az ellenkező nemet.
továbbMilyen igaz. És mennyire veszélyes, ha valaki túl komolyan veszi magát. Nevessünk hát!
tovább Nagyon szeretek olvasni, bármennyire is fáradt vagyok, minden este igyekszem kézbe venni az éppen aktuális könyvet. Eddig talán, már csak dacból is, de teljesen elutasítottam az e-bookot. A könyv mégiscsak könyv. Sokkal jobb érzés kézbe venni a konkrét papírt, érezni a súlyát, illatát, lapozni, látni, hogy mennyit haladtam, mennyi van még hátra. Újságból is sokkal jobban szeretem a nyomtatottat, de nem tudnám konkrétan meghatározni, hogy miért.
továbbMindenki retteg, hogy egyszer egy rémálma valósággá válik. Hát velem megtörtént. Mindenki mástól fél, én például rengeteg mindentől. Vannak helyzetek, amelyek úgy érzem, bár félek tőlük, ha úgy adódna mégis tudnám kezelni őket, de vannak olyan szituációk, amelyeket még egy milliárd forintért sem vállalnék be. Ilyen például a bungee jumping, megfogni egy kígyót, békát, denevért, patkányt stb.
továbbNagyon szorongó kisgyerek voltam. Emlékeim szerint, az első két osztályt leszámítva, nem volt gondom az iskolába járással. De nem voltam központi figura, az pedig teljesen kikészített, ha egy éjszakát is távol kellett töltenem a szülői háztól. Betegesen aggódtam anyukámért, úgy ragaszkodtam hozzá, mint egy kismajom. Még kamaszkoromban is hívogattam éjszaka, ha elmentem bulizni. Ilyen szorongás gyerekként kezelhetetlen, legtöbben valamilyen „pótcselekvéssel” vezetik le feszültségüket, például ...
tovább A világ ma annyira zajos, hogy egyszerűen nehéz és fárasztó hallgatni. Türelmetlenné válunk. Nem akarunk többé beszédeket, rövid megnyilatkozásokat akarunk. És a beszélgetés művészetét lecseréli az egyszemélyes műsorszórás. Érzéketlenné válunk. A médiánknak brutális szalagcímekkel kell üvöltenie, hogy felkeltse a figyelmünket. És ez azt jelenti, hogy nehezebb számunkra, hogy figyeljünk a csendesre, a finomra, a visszafogottra.
tovább Bár azt hittem, elkerülhetem, mégis utolért a pánik a korommal kapcsolatban. Korábban mindig azt gondoltam, velem ez nem fog megtörténni – nem az öregedés, hanem a kétségbeesés - méltósággal viselem majd az idő múlását, azonban alighogy elhagytam a harmincat, elkezdtem rettegni. Félek a ráncoktól, félek a gravitációtól, az asszonyosodástól, az öregségtől. Ilyenkor mindig nagyon feltölt, ha pozitív példákkal találkozom. Jó látni, hogy vannak idősek, akik odafigyelnek magukra, akik meglett koru...
továbbÉs ebben az a legizgalmasabb, hogy egy kapcsolaton belül váltakoznak ezek az állapotok.
tovább„Soha se szerettem az első eminenseket. Elő se fordultak a családomban. Én se voltam az. Nem is akartam. Emlékszem, hogy mindenféle történeteket tudtam olyan egyénekről, akik rosszul tanultak, aztán később nevezetes nagy férfiak lettek” - írta Mikszáth Kálmán A gyerekek című regényében.
továbbLétezik egy kivétel: az eltűnt rokonokat kereső tévéműsorok. Nagyon könnyű kiszúrni, ha az eltűnt rokont a bejelentő valójában maga gyilkolta meg. Az álkereső valószínűleg rázza a fejét, félrenéz, bakizik beszéd közben. Egy igazi kereső inkább arról beszél, reméli, rokona épségben visszatér, s szavaival nem is utal erőszakra. Például inkább így mondja: "elvették tőlünk", nem pedig: "megölték".
továbbVagy fordítva? A férfi ihlet, a nő alkot? Mindenhogy szép és igaz.
továbbA csíksomlyói búcsúra több ismerősöm is biciklivel, lóval, gyalog vagy stoppolva indult el. Engem is foglalkoztat a gondolat, hogy valamilyen szakrális útra induljak, gyalog vagy kerékpárral. Igaz, az El Camino már nagyon elcsépelt, véleményem szerint rengetegen sokkal inkább teljesítik divatból, mint a lelki feltöltődés miatt. Dr. Szabó Csaba pszichológus elemzése sok új és érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet a zarándokutak mentális vonatkozásairól.
továbbFehér méreg – így is szokták nevezni a cukrot. Bár sokszor kívánjuk az édes ízt, érdemes vele vigyázni, mert nemcsak túlsúlyhoz, de számos más negatív elváltozáshoz is vezethet a szervezetünkben.
továbbAzt javasolja, írjunk levelet a következő évünkről, úgy, mintha már eltelt volna. Az évnek szinte vége, de tegyünk úgy, mintha a következő év vége lenne, és ez egy abszolút csodálatos évünk volt. Vizsgáljuk meg, mi az a három-öt dolog, melyek ezt az évet csodálatossá tették.
továbbValamilyen őrült boldogsághajhászatot akar ránk erőltetni a világ. Valami hamisat. Mostanában rengetegszer találkozom azzal a közvetlen környezetemben, hogy valakinek valamilyen problémával kell szembenéznie, de azt mondja „teszek rá, nem érdekel”.
továbbSokáig azt gondoltam, hogy nincs rám különösebb hatással, ha egy adott közösségben kialakul egy hangulat, nincs rám hatással a környezetem kedélyállapota, tudom magam függetleníteni tőle, ki tudom alakítani a saját kis világomat. Aztán persze rájöttem, hogy nagyon nem így van. A körülöttem lévő emberek hatnak rám. Több olyan közösség is van az életemben – szerencsére –, ahol elég csak átlépnem a küszöböt és máris azt érzem, jobb kedvem van, itt biztonságban vagyok. Azonban olyanok is akadnak,...
továbbEgyelőre még nem hozta meg az életem a kemény munka gyümölcsét, a sikert. Ma még csak csodálattal figyelem azokat a nőket, akik erősek, magabiztosak és – ahogy mondani szokták – elértek valamit. Még tennem kell(ene) azért, hogy kamerák vegyék, ahogy csillogó ruhában teszem-veszem magam pl. egy liftben, mint Vajna Tímea. De! Még nem adtam fel, hiszen sokan csak nyugdíjas korukban találnak az önmegvalósítás útjára. Addig is próbálom megfogadni a Business Women Experts hat pontját, amelyet a sik...
továbbKár magyarázni. Mostanában egyre inkább igaz.
továbbMit tudunk tenni, ha magyar, fővárosi nőként nyáron szeretnénk méltóságteljesen eljutni A-ból B-be? Semmit. Ugyanis a tömegközlekedési eszközök nem alkalmasak arra, hogy tisztességes külsővel töltsük az utazásunkat. Pont egy gigantikus hőségben utaztam ki Budakalászra HÉV-vel - maradandó élményt jelentett, az biztos. Hiába a lehúzott ablakok, semmi szellő, egy finnszauna jégkunyhó volt a járműhöz képest. Mindenki levegő után kapkodott és próbálta méltósággal viselni, ahogy szépen lassan átviz...
tovább