A csíksomlyói búcsúra több ismerősöm is biciklivel, lóval, gyalog vagy stoppolva indult el. Engem is foglalkoztat a gondolat, hogy valamilyen szakrális útra induljak, gyalog vagy kerékpárral. Igaz, az El Camino már nagyon elcsépelt, véleményem szerint rengetegen sokkal inkább teljesítik divatból, mint a lelki feltöltődés miatt.

Dr. Szabó Csaba pszichológus elemzése sok új és érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet a zarándokutak mentális vonatkozásairól.

Aki zarándokol, annak nagyobb lehetősége nyílik arra, hogy felismerje személyiségének azokat az aspektusait, amelyeket az otthoni környezetben nem vesz észre. Jobban meglátja gyengeségeit, mindeddig el nem fogadott érzéseit, és könnyebben beépíti azokat az önmagáról alkotott képbe. A hosszú gyalogút nemcsak fontos közösségi élményt nyújt, de igazi terápiás folyamat is.

A szakember összegyűjtötte a zarándoklat legfontosabb tényezőit:

1. Más környezet, egyedüllét

A zarándokúton, a természetes környezetben, magányosan nem kell védekeznünk, hiszen nincsenek fenyegetések, az út olyannak fogad el, amilyenek vagyunk.

Ebben a helyzetben az egyén jobban képes arra, hogy észrevegye, felismerje személyiségének azokat az aspektusait, amelyeket egy értékelő, fenyegető környezetben nem vesz észre. Jobban meglátja gyengeségeit, mindeddig el nem fogadott érzéseit, és könnyebben beépíti azokat az önmagáról alkotott képbe. A self teljesebb, pontosabb lesz, nem szükséges a torz képet fenntartani. Energiák szabadulnak fel, amelyek a személyiség fejlődését szolgálhatják.

2. Transz

A hosszú gyaloglás során sokszor órákon keresztül szinte azt sem kell nézni, hogy hová lépünk az egyenes, sima úton, csak rakni kell az egyik lábat a másik elé. A monotónia és az ismétlődő mozgások önmagukban is jelentős mértékben hozzájárulhatnak a tudatállapot megváltozásához.

3. Misztikus élmények

Sokan szavakkal le nem írható, csodálatos élményként élik meg a Caminot. Ezek az élmények kimondhatatlanok, és a személy a lét egy mély lényegi aspektusát éli, érti meg. Úgy érzik, hogy megértettek valami nagyon fontosat, ami szavakkal le sem írható. Ezek az élmények „maguktól jöttek”. A személy, azon kívül, hogy járta az utat, semmit nem tett, passzív befogadója ennek a nagyhatású tapasztalatnak.

4. A személyiség lényege, magja

A zarándokok csupán a legszükségesebb tárgyakat viszik magukkal. Az út során megtapasztalják, hogy nagyon kevés olyan dolog van, amely ne lenne nélkülözhető. Az út, a meditációs helyzethez hasonlóan, segít megsejteni azt, mi a személyiség lényegi része, magja, mi az, ami igazán fontos és mi nem az.

5.  Elköteleződés

Az útnak induló emberek jelzik, hogy részt akarnak venni a zarándokúton. Induláskor igazolványt kapnak és egy kagylót, amelyet a hátizsákjukra kötnek. Ez mindenki számára jelzi útjuk célját. A szálláshelyeken és egyéb állomásokon az igazolványba tett pecsétek jelzik és igazolják az úton való előrejutásukat, Compostelába érkezve díszes oklevelet kapnak, amely igazolja, hogy a szabályoknak megfelelően teljesítették a zarándoklatot. Mindezek a tényezők fokozzák az út melletti elkötelezettséget.

Összességében, egy zarándokút nem csupán fárasztó gyaloglás, hanem egy nagyon intenzív és hatékony pszichoterápiás folyamat. Az út során a fenyegetés és értékelés nélküli természetes környezetben, a hosszantartó fizikai és lelki megterhelések hatására a zarándokok könnyebben meglátják és elfogadják személyiségük korábban el nem fogadott vonatkozásait. A hosszú gyaloglás során transzszerű állapot jön létre, amely szintén könnyebbé teszi a nem tudatos tartalmak tudatosba való integrálását. Az átélt misztikus élmények közelebb visznek a lét mély, a hétköznapitól eltérő transzcendens vonatkozásainak megtapasztalásához. Mindezek tartós változásokat hozhatnak létre, amelyek a személyiség integráltsága, érettsége, tudatossága, bölcsessége felé vezetnek. Az út céljától és a személy világnézetétől függően az élmények jelentősen különbözhetnek. Ennek ellenére a zarándokok meghatározó részénél az említett hatások hasonló jellegű, pozitív változásokat eredményezhetnek – írta Szabó Csaba.

(Az írás 2017. június 15-én jelent meg.)