“Hol van a tévé? Hol van a tévé?” - a szentendrei Skanzenban éppen egy 18. századi tolna megyei házat néztünk, amikor berohant egy hat év körüli kislány és rögtön a színes képernyőt kereste. Meglepő volt rádöbbenni, neki már annyira természetes a digitális világ, hogy fel sem merül, hogy egyszer nem volt tévé, laptop, tablet, okostelefon stb. Míg mi zavartan fészkelődünk, ha ránk talál az objektív, addig a mai a tizenévesek úgy pózolnak a kamera előtt, mintha profi modellek lennének, pontosan tudják, melyik a legjobb arcuk, milyen beállással mutatnak a legjobban. Már nemcsak a tévé, de az internet is teljesen átformálta a világunkat, teljesen új szokások váltak az életünk részévé.

Például állandóan a telefonunkat bámuljuk. Néha én is azon kapom magam, szinte ideges vagyok, ha egy fél napig nem kapok egy emailt, messenger üzenetet vagy bármit. Csak nyomkodom a telefonomat és várom az új impulzusokat.

Nemrég egy koncerten vettünk részt, ahol mielőtt kijött volna a zenekar a színpadra három lány folyamatos szelfizéssel töltötte az időt. Biztos remek lesz otthon nézegetni a 100 körülbelül megegyező fotót.

Mostanában folyamatosan csipog a telefonom, hogy értesítsen, valaki élőben bejelentkezett innen-onnan. Mostanában egy csomóan képernyőn keresztül néznek végig egy-egy eseményt, ezzel elveszítve az igazi élményt.

Nyaraláskor úton-útfélen meg kellett állnunk, hogy ne zavarjuk a fényképezkedőket. Mindenki minden pillanatot rögzíteni szeretne, akár azon az áron is, hogy feltartja a közlekedést.

De az is megdöbbentő, hogy tudok olyan hat év körüli gyerekről, aki teljesen magától animációkat készít és tölt fel a netre.

Új szokások. Nem feltétlenül rosszak, csak meg kell tanulnunk ezekkel együtt élni.

Fotó: Pixabay