Két napig szabadságon voltam, és azon kaptam magam, össze-vissza teszek-veszek, mert úgy éreztem, mindent bele kell sűríteni ebbe a kis szabadidőbe. Bár körülbelül nyolc órát dolgozom naponta, munka után mindig van valamilyen kötelességem, hol angolra megyek, hol edzeni, hol pedig iskolai gyakorlatomat töltöm. De általában nincs olyan, hogy este kilenc előtt hazaérjek és csak úgy olvasgassak, főzzek vagy csak úgy "legyek". Bár régebben sokszor keseregtem, hogy szinte nyugdíjasként élem az életemet, most úgy érzem, nem én irányítok, állandóan „A”-ból „B”-be tartok, és csak azt várom, hogy végre otthon legyek és azt csináljam, amit szeretnék. Például többet sportoljak, olvassak stb. Persze az alvásidőből le lehetne csípni egy kicsit, de már így is nagyon kevés időm jut a pihenésre. Mi lesz, ha gyerekem is lesz?

Laura Vanderkam könyvet írt az időbeosztás témájáról és egy TED-előadáson számolt be tapasztalatairól. Kutatást is végzett, melynek során elfoglalt, sikeres, családos nőkkel beszélgetett. Az egyikük így nyilatkozott: "Figyelj, Laura, minden, amit csinálok, minden percem az én választásom."

Egyrészt arra jutott, nem tudunk több időt nyerni, de az idő rugalmasan alkalmazkodik ahhoz, aminek szerintünk bele kell férnie. Nem az idő hiányáról van szó, hanem arról, hogy ezt vagy azt nem akarom megcsinálni. Az idő tehát döntés kérdése.

Azt javasolja, írjunk levelet a következő évünkről, úgy, mintha már eltelt volna. Az évnek szinte vége, de tegyünk úgy, mintha a következő év vége lenne, és ez egy abszolút csodálatos évünk volt. Vizsgáljuk meg, mi az a három-öt dolog, melyek ezt az évet csodálatossá tették.

A listán biztosan szerepel majd hat-tíz olyan cél, melyeken a következő évben dolgozunk. Ezeket le kell bontanunk megvalósítható lépésekre.

A szerző úgy véli, a jó időbeosztáshoz a prioritás-meghatározás a kulcs. 168 órából áll egy hét. Huszonnégyszer hét az 168 óra. Az nagyon sok idő. Ha teljes munkaidőben dolgozunk, az 40 óra hetente, nyolc órát alszunk, ami 56 óra hetente - és 72 óra marad más dolgokra. Nagyon sok idő. Lehet, hogy valaki 50 órát dolgozik, talán egy főállása és egy mellékállása is van. Akkor 62 óra marad más dolgokra. Lehet, hogy valaki 60 órát dolgozik. Akkor 52 óra marad más dolgokra. Lehet, hogy valaki több mint 60 órát dolgozik. De a fennmaradó idő így is nagyon sok.

És amikor arra koncentrálunk, ami számít, olyan életet alakíthatunk ki, amilyet szeretnénk, annyi időben, amennyi rendelkezésünkre áll – vallja Laura Vanderkam.