Sinkovics Szilvia
Folyton keresek valamit, kutatok megállás nélkül. Szeretek beszélgetni, felfedezni, elemezni. Néha reményvesztettként bolyongok, de valami soha nem engedi, hogy elveszítsem minden bizodalmamat, az életbe vetett hitemet. Még a legádázabb pillanatokban is jön egy találkozás, egy beszélgetés, ami feltölt, amiből energiát nyerek. Szinte mindannyian küzdünk kisebb-nagyobb lelki problémákkal, mindennap megvívjuk a magunk kis harcát. A Léleknyerőben igyekszem olyan témákat boncolgatni, amelyek segítenek megtalálni az utat egy kiegyensúlyozott, boldogabb élet felé.
Legutóbbi cikkek
Végre megértettem, miért sportolnak az emberek. Körülbelül 6 éve kezdtem el futni és három éve evezek. Élveztem, sokszor átéltem a mozgás örömét, boldogsággal töltött el, hogy vízen lehetek, de most valami olyan történt, amit szavakkal ki sem tudok fejezni.
továbbNe várjunk rögtön nagy változásokat, hagyjuk, hogy lépésről lépésre alakuljanak a dolgok, így haladjunk előre.
továbbMára rájöttem, hogy a szüleim nem voltak mindig őszinték velem, amolyan kegyes hazugságokkal próbálták megkönnyíteni az életem. Csak, hogy egyet említsek: még nagyon kicsi voltam, megnéztem egy filmet, aminek a végén meghalt egy kutya. Napokig sírtam utána, nem tudtam abbahagyni, persze a szüleim nyugtattak, hogy ez csak film, nem a valóság, de csak akkor hagytam abba a bömbölést, amikor azt mondták, hogy írtak neki levelet, a gazdája pedig válaszolt, hogy jól van.
továbbKorábban rendkívül idealista voltam, aztán megtört az élet. Na, azért nem ennyire rossz a helyzet, inkább úgy mondanám, mára realista lettem. Rengeteg álmot kergettem, nagyon idillikus elképzeléseim voltak. Valahogy úgy gondoltam, hogy ha most nem is olyan jó, egyszer majd nagyon jó lesz, csak a rózsaszín felhőkön fogok ugrándozni és soha nem kell semmilyen problémával szembenéznem. Aztán eljött a tinédzserkor és azóta folyamatosan realizálódik az élet. Manapság például erősen ingázok a kiábr...
továbbKezdetben még kielégítőek lehetnek a kis apróságok, amelyekkel meglepjük a másikat, vagy az éjszakai szerelmes üzenetcunamik, azonban a komolyabb kapcsolatokról az árulkodik, hogyan kezeljük egymást, hogyan viszonyulunk a másikhoz. Abigail Brenner pszichológus szerint a gondoskodás, a kedvesség, a támogatás, a bátorítás és az empátia a jó és szerető kapcsolatok kulcsa, ahol nincs helye a durvaságnak, féltékenységnek és a durva kritikának.
továbbEgy-egy sportoló méltán válik példaképpé, hiszen rengeteg lemondással jár az, hogy valakiből világszínvonalú játékos váljon. Azonban minden tiszteletem ellenére azok érdekelnek leginkább, akiknek a történetében volt egy kis csavar.
továbbA legtöbb szakember szerint önmagunk szeretete, megbecsülése jelent kulcsot mindenhez. Én például még nem állok túl jól a témában, sőt valójában az utat sem tudom, de érzem, hogy az életem számos területére megoldást jelentene ez az attitűd. Szerintem ez nem döntés kérdése, inkább egy fejlődési folyamat állomása. Nehéz megfogalmazni, mit is jelent az önszeretet. Elfogadás, együttérzés önmagunkkal, amikor döntéseinket annak fényében hozzuk, hogy tudjuk, számunkra mi a legjobb. Charlie Chaplin ...
tovább Az életem olyan, mintha felültem volna egy ringlispílre, folyton csak pörgök, kapkodom a fejem, óriási sebességgel rohannak a napok, próbálom beosztani az időmet, de ez nem mindig sikerül, sőt legtöbb esetben inkább egyáltalán nem sikerül. Például szuper terveim voltak a nyárra, de természetesen a nagy részüket nem tudom majd megvalósítani, hiszen hamarosan vége. 33 évesen igencsak a szülővé válás kapujában állok, mindenki mondogatja, hogy ki kell használni, amíg a gyerek pici, mert rettentő ...
továbbHúsz év után így is úgy is megunod a feleséged, lehet bármilyen csinos, szexi, jófej – így keserített el egy ötvenes éveiben járó férfi ismerősöm. Azóta sokszor eszembe jut, néha rá is görcsölök, ha belegondolok, milyen nehéz is összetartani egy kapcsolatot. Az ember egy-egy szerelem kezdetén még elképzeli, hogy ezt majd másképp fogja csinálni, más lesz, aztán beköszöntenek a szürke hétköznapok. Olyannyira, hogy a taposómalomban egy idő után már el is felejtjük, hogy miért szerettünk bele a m...
továbbBár nagyon szeretem a kávét, ritkán engedem meg magamnak, mert rettentően ideges leszek tőle, még a koffeinmentestől is, de lehet, hogy ez már csak „placebo”. Pedig nagyon jó lenne, ha hozzászoknék, ugyanis több tanulmány is kimutatta, hogy a kávéivás több évet is hozzátehet az életünkhöz.
továbbRichard Phillips hajóskapitány esete mutatja, hogy a végsőkig érdemes kitartani, küzdeni és mindent megpróbálni. Még a leglehetetlenebb helyzetekből is van kiút.
továbbKözeledik a nyár, ami számomra óriási stressz, ugyanis imádok vízben, vízközelben lenni, mégis utálom megmutatni magam fürdőruhában. Általában szégyenkezve irigylem a bomba alakú lányokat, és frusztráltsággal telve próbálom magamra erőltetni a jókedvet a strandon, miközben körülbelül minden második percben eszembe jut, hogy már tizennyolc évesen el kellett volna kezdnem küzdeni azért, hogy ne a narancsbőr uralja az alsó végtagjaimat. Persze ez azért túlzás, de nagyon zavar, hogy nem tökéletes...
továbbIlyenkor úgy érzem, szabad vagyok, semmi sem lehetetlen. Rengeteg ötletem, rengeteg tervem van a nyárra, persze általában nem sikerül mindent megvalósítani, mert össze-vissza kapkodok, folyamatosan közbejön valami, mialatt pedig iszonyatosan gyorsan eltelik a nyár. Rend a lelke mindennek, ezért összeállítottam a kis bakancslistámat, leírtam, mi az, ami nem maradhat el egyetlen nyáron sem:
továbbSokszor kérdezem a szüleimet, mi foglalkoztatott, amikor gyerek voltam. Ugyanis sokszor még mindig komoly útkeresésben vagyok, keresem azt, amiben igazán, kirobbanóan tehetséges lennék, ami úgy menne, mint a karikacsapás. A környezetemben többen is születtek valamire, tisztán, jól kivehetően. Mark Manson amolyan self-made-man, író, összegyűjtött néhány olyan kérdést, amelyek segítenek rálelni a nekünk kijelölt útra.
továbbMég a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy kihalt lenne a Római. Családok, párok, egyedülállók, fiatalok, idősek töltik meg a partot, a sétányt. Szinte minden helyen tolonganak az emberek, mi például legalább 40 percet vártunk a rendelésünkre, mert annyian kértek ételt előttünk. Szabad szemmel is jól látható, a Római-part abszolút kihasznált. Talán az egyetlen olyan népszerű helyszín Budapesten, ami megőrizte igazi, természetes jellegét: kavicsokon sétálhatunk le a Dunához, ejt...
továbbA fogság leginkább nem egy fizikai ketrecet jelent, nagyon sokan lelki börtönben élnek, láthatatlan, de annál erősebb rácsok mögött.
továbbValaki egyszer megkérdezte Ernest Hemingwayt, hogyan lát hozzá egy regény írásához, amire azt felelte: „Először is leolvasztom a hűtőszekrényt”. Azt hiszem, a halogatás sokunk számára ismerős. Fel kéne hívni valakit, meg kéne írni valamit, ki kellene takarítani, találkozni kellene, mi azonban nem cselekszünk, csak toljuk, toljuk, ameddig csak tudjuk. Közben pedig irtózatos lelkiismeret-furdalást és szorongást érzünk.
továbbA nagy pörgésben néha elfeledkezünk valakiről: saját magunkról. Vannak napok, amikor semmi olyat nem tudok csinálni, ami a hobbijaim közé tartozik, ilyenkor alig várom, hogy legyen egy kis szabadidőm és azzal foglalkozhassak, amivel szeretnék.
továbbNem tudom ki, hogy van vele, de én már 33 évesen is érzem, hogy egyre nehezebb megszabadulni a súlyfeleslegtől. Rettentően idegesít, hogy míg mások úgy híznak, hogy eszik a péksütit, kenyeret, tésztát, sütiket, addig én gyakran ebédelek salátát hússal és délután már igyekszem szénhidrátmentesen étkezni. Hiába változtattam ezt-azt az étkezési szokásaimon, mozgok is heti kétszer. De ez kevés.
továbbMég nem vagyok házas, de párkapcsolatban élek, és folyamatosan tapasztalom, mennyire nehéz közös minőségi időt találni. Mivel mindketten dolgozunk, sok kötelezettségünk van, nyelvet tanulunk, én pedig még iskolába is járok, ezért gyakran le kell mondanunk a közös programokról. Az elmúlt egy hónapban például nem tudtunk két órát úgy együtt tölteni, hogy tényleg csak egymásra koncentráljunk.
tovább