Végre megértettem, miért sportolnak az emberek. Körülbelül 6 éve kezdtem el futni és három éve evezek. Élveztem, sokszor átéltem a mozgás örömét, boldogsággal töltött el, hogy vízen lehetek, de most valami olyan történt, amit szavakkal ki sem tudok fejezni.

Már tavaly is indultam a Budapest – Baja 165 kilométeres evezős versenyen, tavaly is sikerült teljesítenem a csapatommal, jó érzéssel töltött el, de az idei más volt.

Múlt hét péntekre 40 fokos hőségriadót rendeltek el, tudtuk, hogy az amúgy is embert próbáló megmérettetés keményebb lesz, mint valaha. Egy 165 kilométeres versenyre igazán nem is lehet fizikailag felkészülni, itt tényleg minden fejben dől el. Elhatározza az ember, hogy megcsinálja, és ha minden jól megy, akkor véghez viszi a tervét. Nem tudjuk előre, hogy mi fog történni, hol és mennyire fog fájni, milyen mélypontjaink lesznek, hogyan tudunk ezeken túllendülni. Annyit tudunk tenni, hogy elhatározzuk, bármi is lesz, kibírjuk.

Idén nekem már féltávtól kezdődtek a mélypontok, nagyon fájt a tenyerem, a fenekem, fáradt voltam. Aztán sikerült túllendülnöm a holtpontokon, utána pedig felváltva következtek a rosszabb és a jobb periódusok, mindez tűző napon, legalább negyven fokban.

Már sötétben érkeztünk meg, a szálláson többször is el tudtam volna sírni magam, amikor visszagondoltam, mit csináltunk végig a csapatommal. Nagyon büszke vagyok magunkra, mert nagyon összetartottunk, a kínokat derűsen viseltük, persze voltak nagy csöndek, de végig jó kedvünk volt, még csak nem is vitáztunk.

Másnap nagyon kimerült voltam, de hatalmas eufória kerített hatalmába, úgy éreztem magam, mint akinek átmosták az agyát, olyan kipihent voltam mentálisan, mint talán még soha. Az az egy nap szenvedéssel tarkított evezés igazi flow élményt jelentett, hiszen ott nem jutott más eszünkbe csak annyi, hogy lemenedzseljük és túléljük a 165 kilométert. Fantasztikus közösségi élmény volt az utána következő hétvége, amit együtt töltöttünk, ahonnan nagyon nehéz visszatérni a hétköznapokba, a valóságba. Nemcsak Budapest-Baja, evezés, hanem sportfüggő lettem.