Egy-egy sportoló méltán válik példaképpé, hiszen rengeteg lemondással jár az, hogy valakiből világszínvonalú játékos váljon. Azonban minden tiszteletem ellenére azok érdekelnek leginkább, akiknek a történetében volt egy kis csavar. 

Már a körülötte lévő hatalmas felhajtás előtt felfigyeltem Hosszú Katinkára. Emlékszem, hírügyeletesként folyamatosan raktam fel a cikkeket egy hírportálnál: újabb aranyat szerzett Hosszú Katinka, Hosszú Katinka megint nyert, tarolt stb. Akkoriban még csak arra gondoltam, van egy bajai lány, aki feltette az életét az úszásra, keményen edz és folyton nyer.

Aztán egyszer olvastam, hogy a londoni olimpia után az akkori edzője azt javasolta, nyisson inkább szépségszalont Budapesten. Ekkor kezdett igazán foglalkoztatni a története, számomra ekkor kezdett kitűnni a többi sportoló közül. A folytatást ismerjük.

Számomra az ő karrierjének rengeteg üzenete van: létezik valódi transzformáció, átalakulás. Ha valaki egy adott helyen, adott környezetben nem úgy teljesít, ahogy szeretné, attól még nem kell leírnia magát. Lehet, hogy csak a körülményekkel van gond.

Hosszú Katinka egyébként részletesen taglalja könyveiben, hogyan elemezte ki a problémákat, hogyan talált rájuk megoldást. Pontról pontra haladt, és párjával, edzőjével kidolgozták a megfelelő kezelési technikákat. Például rájött, hogy mennyire káros, ha verseny előtt és verseny közben nem csak az úszásra koncentrál. Ahogy leírta, korábban nézte a kijelzőt, vizslatta az ellenfeleit, majd rájött, hogy ezt nem szabad. Sokáig nem volt meg a megfelelő magabiztossága, azonban arra is felhívta a figyelmet, reális alapok nélkül nincs önbizalom, rengeteg edzés és még több verseny kellett ahhoz, hogy „megszerezze” a magába vetett hitet. De azt is leírta, soha nem szabad feladni, tudatosan fel kell építeni a keménységet, fel kell hagyni a negatív önbeteljesítő jóslatokkal. Persze nem ismerem Hosszú Katinkát, de úgy tűnik, most nagyon egyben van, nagyon összeszedett és nagyon tudja, mit akar - ezért is éri el kitűzött céljait.