Számos hiedelemmel találkozhatunk a lélektannal kapcsolatban. Mindenre van magyarázat és ellenmagyarázat, mindent igazol egy kísérlet és egy ellenkísérlet is. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, mi az igazság, csak akkor, ha megtapasztaljuk. Egy angol professzor, Ben Amridge sorra vett néhány mítoszt, majd ledöntötte azokat:

1. A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról származnak. Ben Amridge szerint a Mars—Snickers felosztás az igaz: lényegében ugyanolyanok, de az egyikük egy kicsit mogyorósabb.

2. Rorschach tintafolt-teszt. A Rorschach-tesztek nem érvényesek, ha emberek személyiségét kell fölmérni, a mai pszichológusok nem használják őket. Egy friss tanulmány szerint, ha valaki mégis megpróbálja egy páciens személyiségét Rorschach-teszttel fölmérni, a teljesen normálisak 1/6-ánál skizofréniát állapít meg.

3. Vizuális, hallás utáni, tapasztalati tanulás. A tanulási stílusokat csak kitalálták, tudományos bizonyítékuk nincs. Onnan tudjuk, hogy a szigorúan ellenőrzött kísérletek során, ahol az alany megtanulandó anyagot kapott, a módszerek között nem volt különbség, mennyit jegyzett meg az alany belőle. Ha csak belegondolnak, nyilvánvaló, hogy így kell lennie. Nyilvánvaló, hogy a legjobb elsajátítási módszer nem tőlünk, hanem a tanulnivalótól függ.

4. Az érettségi jegyeink a tanulási stílusunktól függenek. Ha nem a remélt osztályzatot kaptuk, ne a tanulási stílusunkat okoljuk, hanem a génjeinket. Erről szól a University College London friss kutatása, mely szerint a diákok érettségi eredményei között az eltérések 58%-át genetikai tényezők okozzák.

5. A bal félteke logikai, jó az egyenletekhez, a jobb meg alkotóbb, tehát jobb a zenéhez. Ez megint egy mítosz, mert majdnem minden, amit teszünk, az egész agyunkat igénybe veszi, mint pl. egy szokásos beszélgetés.

6. Az agyunknak csak 10 százalékát használjuk ki. Ez megint egy mítosz. Majdnem mindennel, amit teszünk, közel a teljes agyunkat használjuk.

7. Mozart-hatás. Mozartot hallgatva intelligensebbek leszünk, és javul az IQ-teljesítményünk. Ez lényegében mítosz, mégis van benne egy szemernyi igazság. Kutatás állapította meg, hogy akiknek egy pár percig Mozartot játszottak, utána jobb IQ-eredményt értek el, mint azok, akik csak csöndben ültek. De a következő kutatásba olyanokat vontak be, akik szerették Mozart zenéjét, egy másik csoportot pedig olyanokból, akik imádták Stephen King horrorjait. Az embereknek zenéltek vagy történeteket meséltek. Akik jobban szerették a zenét, mint a történeteket, hála Mozartnak, magasabb pontszámú IQ-tesztet írtak, de akik jobban szerették a történeteket, szintén jobb tesztet írtak, ha Stephen Kinget hallgatták, mint amikor Mozartot. Az az igazság, hogy ha kedvünkre valót hallgatunk, új erőre kapunk, és ez ideiglenesen javítja az IQ-nkat a feladatok egy keskeny szeletén. Nem biztos, hogy Mozart vagy Stephen King hallgatásától hosszabb távon intelligensebbek leszünk.

8. Mind azt hisszük, hogy testbeszéde és beszédmódja leleplezi a hazugot. Százszámra végzett lélektani tesztek bizonyítják, hogy mindannyian, rendőröket és nyomozókat beleértve, a véletlenre vagyunk utalva, ha a hazugságra testbeszédből vagy szavakból következtetünk. Létezik egy kivétel: az eltűnt rokonokat kereső tévéműsorok. Nagyon könnyű kiszúrni, ha az eltűnt rokont a bejelentő valójában maga gyilkolta meg. Az álkereső valószínűleg rázza a fejét, félrenéz, bakizik beszéd közben. Egy igazi kereső inkább arról beszél, reméli, rokona épségben visszatér, s szavaival nem is utal erőszakra. Például inkább így mondja: "elvették tőlünk", nem pedig: "megölték".

(A fotón egy Rohrschach-teszt eleme.)