Nagy divat manapság életmódváltásba kezdeni és dokumentálni egy felületen. Ez erőt adhat másoknak is, vagy lehet a dagin röhögcsélni, hüledezni, de lehet érdeklődéssel, empátiával követni és szurkolni a naaagy átalakuláshoz. Az a jó a változásban, hogy mindenki előtt nyitva áll a lehetősége, aki ennek szükségét érzi, vagy épp a teste dönt úgy, hogy elege van az eddigiekből, s valamilyen úton, akár betegség, akár fáradékonyság, akár tunyaság formájában jelez. Kolléganőnknek, Jucusnak jó régóta... tovább

A minap hivatalosak voltunk egy partira (amennyiben egy külvárosi telken való szalonnasütést nevezhetünk így). Sokan voltunk, a házigazda célja az ő ismerőseinek egymáshoz való közelítése volt, melyet minimális költségráfordítással igyekezett megvalósítani. „Sok ember, sok sörrel biztosan alkot majd valami nagyot” alapon. Az első félórák kínos feszengése meg néhány pohárka eltüntetése után oldódott a társaság, és lépegettek ki az emberek az ismerőseik árnyéka által határolt, biztonságos komfo... tovább

Volt egy film: Tranzit a Mindenhatóhoz. Meryl Streep és Albert Brooks játszották a főszerepeket. Kamaszként legalább 20-szor láttam. Nem az alapsztori, pusztán egy jelentéktelennek tűnő, ám az egész női lét esszenciáját megragadó momentum miatt. A mennyország kapujában várakozóknak a már bent lévők a legütősebb érvvel próbáltak kedvet csinálni a maradáshoz: annyit ehetsz itt, amennyi beléd fér, és soha nem hízol meg. Valahogy én is így képzelem a Paradicsomot, azt hiszem. Hogy csak kinyújtod ... tovább

Juhhuuuu! Végre elérkezett ez a nap is. Ma még megiszom a sárgarépa levet, és holnap végre ehetek valami főtt ételt is. Már nagyon vágytam erre! Tulajdonképpen nem is az volt a nehéz ebben az öt napban, hogy megigyam a különböző bioleveket és egyek hozzá pár falat rozskenyeret, hanem az, hogy én, aki nagyon odafigyelek arra, hogy mikor, mit eszek, nem ehettem igazából semmit. Se levest, se habarás nélküli főzeléket, semmit. Most majd bepótolom, az biztos! :)  A kúrának viszont volt értelme és... tovább

Juhhééé! Ezt a napot vártam a legjobban. Ananászlé! Nagyon-nagyon finom, nem is értem, dr. Steinberger miért nem egy ötnapos ananászlé-programot alkotott. Imádom. Ezzel viszont csak az volt a gond, hogy hatalmas önfegyelem kellett ahhoz, hogy a hét deci ananászlevet ne tíz perc alatt igyam meg, hanem beosszam egész napra. :) Ez volt a legkönnyebb nap az egész kúra során, a rozskifliből is alig ettem, mert az ananászlé teljesen eltelített.  Úgy érzem, majd' kicsattanok az egészségtől, le tudné... tovább

Elérkezett a rettegett céklalé napja. Nem titkolom, ez volt eddig a legnehezebb, főként azért, mert a céklalének már a látványa is borzalmasan taszít. Konkrétan az a tévképzetem támad, hogy vér van a pohárban, és ettől azonnal felfordul a gyomrom. Gondolhatjátok, milyen nehéz volt öt alkalommal legyűrnöm a másfél deci vizet. Az egyik kezemben a pohár, a másikkal pedig kapaszkodtam valamibe, ami éppen a közelemben volt. Ittam, utána pedig meditáltam egy sort, hogy ami lement, az lenn is maradj... tovább

Az első nap éjszakája meglehetősen „mozgalmasra” sikerült, a hasam folyamatosan tekert, tényleg elkezdődött a méregtelenítési folyamat. A második nap a zöldséglé napja volt, ami tulajdonképpen egy felturbózott paradicsomlé. Nem volt olyan szörnyű, mint amilyenre számítottam. A pár falat rozskenyeret továbbra is megeszem a koktél mellé, így fejfájásom egyáltalán nem volt, fáradtnak sem éreztem magam.  Az ivással még mindig hadilábon állok, nemhogy három liter vizet nem iszok meg, de szerintem ... tovább

A magabiztosságot, kisugárzást, erőnlétet, a hétköznapok kihívásainak kinevetését mindannyian másképp próbáljuk elérni. Eszti például belevágott egy léböjtkúrába. Gasztrohét ide vagy oda, szegény kolléganőnk nyeli az éhkoppot. Vagy mégsem? Kövessük együtt, mire jut a végére! Az 1. nap élményei: Annyi szépet és jót hallottam Dr. Steinberger ötnapos méregtelenítő programjáról, hogy elhatároztam, kipróbálom, és azt is elhatároztam, hogy megosztom veletek minden nap, mit tapasztaltam. Én elsősorb... tovább

Sok kritika ér bennünket, nőket. Hogy megkeményedtünk, elférfiasodtunk, mióta nadrágot (is) viselünk, macsó jelleget öltöttünk magunkra. Férfiak vagyunk, kuki nélkül. Helyet követelünk magunknak az élet minden területén, olyan agresszíven nyomulunk, hogy kiszorítjuk, elbizonytalanítjuk a férfiakat, akik így csak kóvályognak az egykori dominancia romjain, és siratják valaha volt vezető szerepüket. Kétségtelen, vannak pengeszájúvá kegyetlenedett politikusnők, cégvezetők, négy gyereket és egy pa... tovább

…Ott kezdődik a valóság. Mindig fáradt vagyok. Mindig. Elsodornak a napok. A munka, a háztartás, a gyerek, a folyamatos logisztika. Akinek a bordájából oldal lettem, szintén dolgozik, ötpercenként dönt, találkozik, folyamatosan szervez. Örül, ha este ledobja az öltönyt, s lazít. Örülök, ha este ledobja az öltönyt, s lazít. Lehet, hogy a vacsoraasztal felett van egy-két ígéretes, többet sejtető pillantás oda-vissza, de aztán az egyelőre feltételes módú vágyat kérdőjellé görnyeszti az este ruti... tovább