Azt mondta a fodrászom, sugárzok. (Puszi, Viol. ) Nem, nem vagyok radioaktív, csak aktív. Továbbra is. Szerencsére. És ez látszik is rajtam. Kiül az arcomra a jóllét, vagy hogy is mondjam ezt. Mert lötyög rajtam a nadrágom, szétvet a vitalitás. Tényleg jól érzem magam. Fizikailag. De ennek persze ára van. Súly(z)os ára: sokszor éhezős, lemondós, mozgós ára. Emlékeztek a Csapd le csacsi! című roncsfilmre a rendszerváltás környékéről? Van benne egy jelenet, melyben Géza meg Bea veszekednek. Sok... tovább

A Férfi elköltözik. Megint. Így tett az elmúlt években többször. Sokszor. De ez most más. Mert nem csak „úgy” költözik el, hanem ODAköltözik az aktuálishoz. Otthagyja a három gyereket, s otthagyja a Nőt a három gyerekkel. Példás apaként természetesen hozzájárul a költségekhez minden hónapban - mondja. Válni nem akar. Van eszében! Mert az kötelezettségekkel jár. Gyerektartás, szabott láthatás, miegyéb. Így meg „csak” elmegy, hogyha megunja a mostanit is, újra hazamehessen. Mert mindig van hova... tovább

Külföldi blogokat bújva bukkantam rá az Emirates légitársaság egyik stewardess-ének írására, aki szerint, ha egy állásinterjún arra törekszünk, hogy megjelenésünk és viselkedésünk hasonlítson egy légiutaskísérőjére, gyakorlatilag nyert ügyünk van. De mitől is leszünk olyanok, mint a stewik? Vegyük sorra! Magabiztosság, kedvesség, szakmai tudás. Ezt sugallják a légiutaskísérők már az első pillanatban, amikor felszállásnál találkozunk velük. Kihúzzák magukat, mosolyognak, kedvesen köszöntenek m... tovább

No, ma mindenféle előjáték nélkül idelöttyintem a feketelevest. Nem, nincs receptje, bőven elég, hogy nyelem, nyelem rendületlenül. Ez a negyedik bejegyzésem, azaz komolyabban majd’ egy hónapja épülök le (zsírból), épülök fel (izomból), de még mindig nem vagyok az új önmagammal azonos. Minden áldott nap küzdelem ugyanis. Küzdelem a régi ízek hiányával, küzdelem az új ételekkel, pontosabban: küzdelem a hússal. Régen csak vércsének hívtak a családban, mert mindegy volt, milyen hús kerül elém, a... tovább

Állok a teraszon rövidnadrágban. A levendulás csészém a kezemben, a kávé fél perc alatt kihűlt a mínusz 1 fokban. Nagyokat szippantok, erőszakosan kényszerítem magam, hogy a hasamig tele legyek levegővel. A jéghideg szinte kettéhasítja a tüdőmet. Állok mereven, zihálok és vacogok. Vacogva zihálok. Legszívesebben futnék. Így kisgatyában, levendulás pohárral a kezemben. El innen, el magamtól, ki a világból. Mert nem megy. Valami napok óta nem megy. Nincs kedv, nincs akarat, nincsenek célok. Tud... tovább

Néhány hete csaptunk egy barátnős wellnesst. Tudom, tudom, első hallásra ez olyan „ostobapicsás”, s elismerem, ha mástól hallok ilyesmit, engem is kiráz a hideg. Én szoktam szégyenkezni ugyanis azok helyett az éltesedő asszonypajtik helyett, akik maguk mögött hagyva kisgyerekes, nagygyerekes, férjes nyűgöt, falkába verődnek, s befészkelik magukat három napra egy vidéki szállodába, hogy ott aztán csak strandkendő, öblös nyerítéssorozat és koktélos pohár legyen a különös ismertetőjegy-csomagjuk... tovább

Az elmúlt hétvégén három napig a Mamahotel vendége voltam. Anyukám és apukám elhalmoztak minden diétás földi jóval. Könnyű úgy tartani a fogyókúrát, ha más készíti el és teszi az ember lánya elé a finomságokat. De a szüleim nem csak azért lelkes szurkolóim, mert a kedvemben akarnak járni, ha havonta egyszer hazalátogatok, hanem azért is, mert nekik is elegük volt már abból, hogy így (f)elszaladtak velem a kalóriák… Édesanyám évekkel ezelőtt elkezdte már (azóta is mondja), nem lesz ez így jó, ... tovább

Az van, hogy körön kívül maradtam. Már megint. Próbálgatom a skatulyákat, de valahogy egyik sem passzol rám. Vagy én nem passzolok egyikhez sem, franc se tudja. Olyan outsider féle lennék – ezt használják most a menők, a pestiek, a yuppiek, nem? Főleg a menő pesti yuppiek! Persze hogy megint a külső! Első körben. S hogy miért foglalkozom ennyit magammal? De hát nem én foglalkozom sokat magammal! Többé-kevésbé jól ellennék azzal, ami adatott, ha nem kellene lépten-nyomon, nap mint nap azzal sz... tovább

Túl vagyok az első héten. Nem mondom, hogy már látom a vékonyak szigetének kontúrjait a távolban, de azért jól érzem magam, s fogytam is 1-2 kilót. Mindig a „mihez képest-et” kell szem előtt tartani, ugyebár. Szóval: ahhoz képest, hogy korábban amely alkalmatosságon ülni lehetett, arra én leültem, amelyen feküdni lehetett, arra meg lefeküdtem - pont úgy, ahogy rémlik gyermekkoromból Surda, aki szintén így tett a Forró szélben. Most állok, hosszabb ideig, s nem is keresem a kibúvót. Az állandó... tovább

Arádi Antóniától 20 éve ragadta el a gyomorrák a férjét. Akkor kishíján összedőlt az ő élete is, de ő mégis a pozitív változás útján indult el. Felszámolta stresszel járó vállalkozását, megalapította Visegrádon a Vitalizáló Vendégházat, s két évtizede segít másoknak egészségük visszanyerésében, megőrzésében és az ősi harmóniához való visszatalálásban.     IgenÉlet: Szerencsére manapság az emberek közül egyre többen élnek tudatosan, egyre többen ismerik fel, hogy fizikai állapotuk romlása bizo... tovább