Az emberi szervezet nagyon összetett szerkezet. Csak élünk a testünkben, és tulajdonképpen fogalmunk sincs arról, micsoda csodában hordozzuk a lelkünket nap mint nap. Ahhoz, hogy mélabúsan munkába induljunk, mindennap finom, összehangolt tevékenységre van szüksége a szívnek az aggyal, az agynak a májjal, a tüdőnek az izmokkal és még sorolhatnám. Napi rutinfeladataink, mint a fogmosás, a mosakodás, arckrémezés és fésülködés alatt nyilván nem gondolunk bele a létezésünk hátterébe és érdekessége... tovább

Louis Comfort Tiffany 1848-ban ezen a napon, február 18-án született. Tiffany már fiatalkorában elhatározta, hogy a „szépség hajszolásának” áldozza az életet. Lenyűgözte az üveg sokszínűsége, formálhatósága, számos pozitív tulajdonsága. Egy velencei üvegfúvónál, Andrea Baldininél kezdte a tanulmányait, sokat járt külföldre, járta a világot, tapasztalatokat szerzett. Tiffany legfőképpen formatervezőnek tartotta magát, ezért szüksége volt egy üvegkészítőre, hogy álmát valóra válthassa. Rátalált... tovább

És a guruk valahogy mindenkinek tudnak ajánlani valamit. Minden nő megtalálja a saját vélt vagy valós „defektjére” a csodát, ha épp szerencséje(???) van és a megfelelő internetes oldalra csöppen. Saját magamból kiindulva gondolom, hogy a nők legtöbbet a súlyukkal, a mellükkel és a fenekükkel vannak elfoglalva a saját testükön. Mert a ferfiak elvárásainak is ezek a fő mozgatórugói. tovább

Hát ez a nap is eljött. Úgy döntöttem, a karácsony előtti héten, azaz ma lezárom a szerdai jelentkezéseket, mert szerintem nem olyan érdekfeszítő már hétről hétre az én szenvedéstörténetemet olvasni. Ráadásul szeretek „pont elég” lenni egy társaságban, így tudom azt is, mikor célszerű abbahagyni. Hát most. Ez a tizedik bejegyzésem, szép kerek szám. Két és fél hónapja találkozunk szerdánként. Sok-sok biztatást, közösségi élményt kaptam, VIKI és TAMÁS révén remek edzőket, segítőket, de úgy érze... tovább

- Nem szégyelled magad? – szegezte nekem a kérdést a minap egy volt kollégám, akivel összefutottam az egyik bevásárlóközpontban, s beszélgetés közben elmeséltem neki a nagy plénum előtt zajló életmódváltásomat. Mármint nem úgy kellene szégyellnem magam szerinte, hogy „Szégyelld magad, irgum-burgum!”, hanem úgy, hogy tényleg nem? Hogy kiállok a virtuális placcra, s közszemlére teszek mindent, ami testben-lélekben ilyenkor zajlik. Hogy kitárulkozom, megmutatom, leleplezem stb. Mivel már benne v... tovább

Én vagyok az akciós lány. Sajnos. Piti, de ez van. Valamiért belém ivódott, hogy magamra sajnáljam a pénzt. A gyereknek toronyórát lánccal, a család többi tagjának is bármikor bármit, de magamra??? Jaj, azt nagyon nehezen. Kaptam már barátnői, anyai-atyai fejmosást, miszerint így közel a 40-hez elfelejthetném végre az egyetemi ösztöndíjamból összevásárolt felsőimet, mert azóta elröppent 20 év, változtam, változott sok minden. Kaptam már évfordulóra vásárlási utalványokat a férjemtől, szolid u... tovább

Advent van. Végérvényesen ráfordultunk a karácsony felé vezető útra, s nekem új kihívással kell megküzdenem az ünnepekkor. Amikor épp nem a nyál folyik össze a számban a karácsonyi menü gondolatára, akkor a jeges verejték ver ki. Mi lesz velem? Tényleg hanyagolnom kell a szokásos sertéscsülök melletti isteni majonézes kukorica- és krumplisalátákat? Az olajban tocsogó sült krumplit? Igen. Tényleg hanyagolnom kell, vagy legalábbis nagyon-nagyon mérsékelten fogyasztanom, különben az eddigi hónap... tovább

Az rendben, hogy ne induljunk sehova, meg ne menjünk ki az utcára, meg szereljük le a bejárati ajtó kilincsét – de mégis meddig? Jövő hétig? December közepéig? Nyárig? Örökre? Van valakinek erre vonatkozó terve, vagy egyáltalán megoldási javaslata? Az időzítés „kiváló”. Mától advent van. A várakozás, a lecsendesedés, a szív kiürítésének négy hete, hogy aztán karácsonykor csordultig töltekezhessünk szeretettel, összetartozással, illattal, ízzel, békével. Ahogy minden évben tettük. Idén tesszük... tovább

Nem, nem. A fenti képen látható gusztusos fenék nem az enyém. Szögezzük le, hogy MÉG nem az enyém! Két okból tettem ki. Egyrészt tuti, hogy többen rákattintanak, mint az én megszokott arcomra hétről hétre, másrészt meg igazi motiváló. Még akkor is, ha gyanítható, hogy vagy egy tehetséges grafikus, vagy egy profi plasztikai sebész rajzolta ilyen szabályosra. Vagy annyit, de annyit dolgozott rajta a tulajdonosa, hogy ilyen lett - ne zárjuk ki ezt az eshetőséget sem! Az én hátsóm még nem ilyen, ... tovább

A múlt héten kaptam egy levelet. Többet is kaptam, de ezt azért említem, mert a kedves küldő felvetése azóta is motoszkál bennem. A feladó hölgy hangsúlyozta, nem akar megbántani, de tudjam, az elhízásnak lelki okai vannak. Tudom én, persze. Most nem fogok itt leheveredni a képzeletbeli díványra, s a plafont bámulva zavartan sorolni, mi minden vezetett odáig, hogy fóka lettem, de tisztában vagyok azzal, hogy az elmúlt évek nehézségei mind-mind ott tobzódnak felesleg formájában a „mindenhol”-o... tovább