Vannak jobb és rosszabb napjaim. Van, amikor úgy érzem, egészen tűrhető a megjelenésem, vagy legalább simán elvegyülhetek a sok millió átlagember közt, hisz nincs rajtam sem bántóan torz vonás, sem semmi feltűnő. Pozitív és negatív értelemben egyaránt. Máskor úgy ébredek, hogy a világ elég szép, csak én vagyok egy rakás trutyi benne. Hogy csúnya vagyok, öregecskedő, ostoba, tohonya, rossz anya, csapnivaló feleség, s különben is: az a rohadt narancsbőr mára sem tűnt el a hátsómról. De miért ne...
tovább