Mindig jól elszórakoztatom magam az emberek megfigyelésével. Egymás felé irányuló gesztusaikból megérzéseim támadnak személyiségüket és párkapcsolati viszonyaikat illetően. Hatalmas élményt jelent számomra harmonikus emberrel találkozni, akárcsak egy szemvillanás erejéig. Ugyanakkor mindenkinek tiszteletben tartom a maga küzdelmét a boldogságáért. Van, aki előrébb jár ebben, más kapálózik vagy épp fuldoklik…

Egy júniusi vasárnapot a Velencei-tónál töltöttünk a családdal. Minden empátiám és emberszeretetem ellenére nagyon mellbe vágott a látvány: lestrapált testek mindenfelé a strandon, amelyeken elképesztő nyomot hagyott az elmúlt 25 év elszabadult élelmiszeripara. Az okok közé sorolhatnám még az életmód megváltozását is egy aktívabb életvitelből egy passzívabb, autós, jellemzően ülőmunkát - azt is napi rengeteg órában - végző életmód irányába, de döntőnek nem ezt tartom.

Ha narancsbőr kívül - mi belül?

A mindenhonnan ránk omló, sokszor még egészségesként is reklámozott műkaják – én ide sorolok mindent, amiben oda nem illő, leggyakrabban egészségre káros összetevőkkel ócsítják az eredeti receptúrát, a valódit –, az autózás, a napi 10-14 óra ülőmunka, a fehérliszttel feldúsított ételeket kínáló munkahelyi menzák látványos nyomokat hagynak az emberek testén. Ma már 5-10 éves kislányoknál sem ritka a narancsbőr, felnőtt nőkön pedig szinte kötelező kellék! Sőt, bevallom, férfiaknál is láttam már ezt a jelenséget, ha nem is olyan mértékben, mint lányok, nők esetében. Ma, Magyarországon. 30 évvel ezelőtt, nagyanyáink és akkor fiatal anyáink idejében ez a probléma gyakorlatilag nem volt ismert, fel sem merült, testalkattól függetlenül. Ma pedig megtalálható szinte bármilyen testen.

Az esztétika csak egy – és nem a legfontosabb – probléma a narancsbőrrel kapcsolatban. Mert ha ez van – ennyire látszik – kívül, akkor mi van belül? Meddig kell dolgoznia annak a szervezetnek, amíg mindent megemészt, kiválaszt, optimalizál, helyre tesz? S vajon meddig bírja?

A tömegek pedig megveszik, megeszik, mert bíznak a szabályozásban, a közegészségügyben, a felelős intézményekben: biztos nem lehet egészségre káros, ha egyszer árusítani lehet.

Radikális szubkultúra?

Manapság nem kevés energia felkutatni, illetve otthon előállítani a természeteset, a valódit, a jó minőségűt. Még mindig szubkultúra és élcelődések céltáblája, aki tájékozódik, elolvassa az áru összetételét, nemet mond, radikálisan változtat. Kilóg a sorból. Jellemző módon még a család is ellenáll, szabotál. Sőt, ők csak igazán!

Mielőtt azonban bárki is megtörne a környezete ellenállásán, javaslom, tervezze nyaralását Montenegróba, a tengerpartra. Itt elsősorban montenegrói, szerb és bosnyák turisták töltik pihenőidejüket. Erre a vidékre a civilizáció ételszemete még kevéssé tette be a lábát, s ez meg is látszik a combokon, fenekeken is. A montenegrói tengerparton nincs narancsbőr! Itt mindenki feszes, kortól, nemtől, testalkattól, életkortól függetlenül. Semmi lötyögés vagy laza kötőszövet!

S még mit láthatunk? A helyiek a házuk előtt árulják, amit a hátsó kertben megtermelnek, háztáji körülmények között előállítanak: friss zöldségeket, gyümölcsöket, olívabogyót és olajat, sajtot. Napolajat. Az étlap tele van friss, grillezett ételekkel: húsokkal, halakkal, salátával, sajttal. (Jó, tartanak pizzát is az esetleg nyugatról idetévedt turistáknak, akik mindenáron az otthoni ízeket keresik.) Liszt csak a kenyér- és tésztafélékben fordul elő. Húsgombóc jellegű ételeik (csevapcsicsa, pljeskavica) összetevőit is kizárólag az érett darálthús és fűszerek alkotják, semmi sallang.

Az Európában széles körben ismert és elterjedt nagyobb áruház- és élelmiszerláncok nincsenek jelen. Sokat süt a nap. Az emberek fürdenek a hideg tengerben. Vidámak, gyerekszeretők. Tömegben is kedvesek.

Egy idő után azon kaptam magam, hogy folyton combokat és fenekeket bámulok…

Feltűnt, hogy a férjem szintén megnézi az egészséges kinézetű hátsó feleket. Ő is arra gondolhat közben, vajon mit eszik a fenék tulajdonosa?

Cserhalmi Ágnes