Szabó Judit
Alapvetően szeretek élni: megélni, felélni, túlélni, beleélni és visszaélni is akár.
Mert az élet így kerek. Hiszek a jóságban, vagyis csak abban hiszek. Meggyőződésem, hogy az állatok angyalok, és bízom benne, hogy az utam elején a nekem kikészített cipőbe bújtam. Szeretem a szépet, de nem a körzővel rajzoltat. Sminkesként tudom, szép mindenki lehet, szépséget mindenki vehet, csak meg kell találni az apró praktikákat. Tartsatok velem, segítsünk egymásnak! Mottóm: Nem születhet mindenki címlaplánynak, úgysem férnénk el ennyien a főoldalon; de bármikor kinevetheted a világot, még akkor is ha rúzsos a fogad. ;)
Legutóbbi cikkek
Húsvét hétfő van. Fiatalkoromban a legrettegettebb napok egyike volt. Én oly mértékben utáltam és utálom ezt a "hagyományt", hogy a múlt emlékeit a mai napig heverem. Ha van olyan nő, aki ezt a napot tűkön ülve várta, akkor én kérek elnézést, és egy beutalót a pszichiátriára.
továbbKarácsony közeledtével az emberek szentimentálisabb része számot vet az életével. Lelassul, szelektál, rendez, mind az anyagi világban, mind az érzelmiben. Én a szentimentális vonalat képviselem. Napközben kevéssé van ingerenciám, időm, hangulatom azon elmélkedni, hogy mit miért és hogyan, de este a forró fürdőben egy pohár borral igencsak robotokat megszégyenítő módon járnak az agytekervényeim. Jár az agyam, jár, csak kattog és kattog embereken, érzéseken, mosolyokon, tetteken és kérdések ez...
továbbTeljesen normális, a mindennapokhoz elengedhetetlen a szexualitás. A másik illata, kisugárzása, hajának színe és tömörsége, arca és szája színe, természetes bája mind-mind befolyásolják a vágyunkat, hogy megkívánjunk valakit.
továbbAzok az apák, akik maguk is vágytak már gyermekre, véleményem szerint sokkal konzervatívabbak és védelmezőbbek, mint azok a férfiak, akik csak igába hajtották a fejüket, vagy épp „palimadár” jelmezt kaptak az asszonytól, úgy kb. örök életre.
továbbNemigen létezik olyan épelméjű felnőtt ember a Földön, aki ne lenne tisztában a dohányzás károsító hatásaival. Káros hatása van a tüdőre, a fogakra, a vérerekre, szinte minden belső szervünkre meg a külsőnkre is.
továbbFogadom, hogy feltételek nélkül elfogadlak, a szeretetem nem függ attól, hogy mit kapok tőled, mit nyújthatsz nekem, nem függ a haragodtól vagy bizonytalanságodtól, a vad éjszakáktól és a mosolyodtól.
továbbNagyon sok ember valóban szereti a másikat, még akkor is, ha nincsenek egységben. Szeretik egymás társaságát, szeretik egymással a szexet, a ritka, de magas minőségben megélt, nyugodt pillanatokat. Mert ilyen igenis létezik. A hatalmas, hupilila ködben erős szorítással kapaszkodunk a szerelmünkbe, mert a mennyországot nyújtja. A mennyországot nyújtja a napi 24 órából 2 órán át. De ez akkor és ott nem számít, mert azt a két órát semmiért nem cserélnénk, még a maradék 22 óra poklot is bevállalj...
továbbMindennek ellen lehet állni, kivéve a kísértést, ugye? ;)
továbbTartalom nélkül a legszebb dolog is csak értéktelen vacak.
továbbElég régóta egyedül vagyok, társ nélkül, szerelem nélkül, a másik felem nélkül. Sokszor felmerült bennem, hogy magamat hibáztatom. Miért szeretek olyat, aki engem nem? Miért nem működöm azzal, akivel egyébként működnöm kellene? Miért nem tüzel fel valaki, aki mindenki mást feltüzel? Miért nem tudok társkeresőn ismerkedni? Miért untatnak a kedves, cuki férfiak? Na, nyilván választ senkitől nem kaptam meg, hisz magamban kellett keresnem.
továbbEz milyen szép! És igaz!
továbbNem vagyunk az elvárt napi folyadékmennyiséggel barátok. Elvárás az van, teljesítés nincs mögötte. Évekig nem barátkoztam a vízzel. Kóla, bodza (nyamiiii), 100%-os üdítők voltak a barátaim. Minden nap megfogadtam, hogy aznaptól másképp lesz, elhagyom az üdítőket és a vízhez közeledem. Pár napra ugyan elhagytam őket, de a vízhez nem közeledtem. Képes voltam csupán napi 2 dl folyadékot fogyasztani, mert üdítőt nem ihattam, a vizet pedig nem szerettem.
továbbAzt vettem észre, hogy a legtöbb embernek a nyaralás, a nyaralás előtti készülődés és az utazás stresszes rémálom. Olyasmi, mint a karácsonyi előkészületek, mert az is horror. Mindenki ideggubanc, a családtagok egymásnak feszülnek, mikor éppenséggel lazítani kellene. Én az édesanyámon látom ezt, mindig jót mosolygok rajta, de ő ezt persze nem tudja, megértően bólogatok, és megpróbálok ilyenkor nem útban lenni, bár az ágy alatt is megtalál.
továbbA nehéz küzdésben, kilátástalan helyzetében jegyzetelte a hála érzését, a fájdalmaiban született gondolatokat. Regina nem tett mást, mint papírra vetette az érzéseit, amit egy cikkében publikált. Oly sokan tették magukévá ezt a pár sort, hogy futótűzként terjedt a neten az 50 életbölcsesség, amelyek, ha közhelyesek is néha, egy csodát megélt, felgyógyult, hálás nő bölcsességei. Regina ma 60 éves. A média 90 évesnek kiáltotta ki, így könnyebb volt eladni a vaskos szösszenetgyűjteményt.
továbbÉs azt gondolom, hogy ezek a kapcsolatok eleve halálra voltak ítélve, mert ha valakit szerettél és tiszteltél valaha, azzal ezt nem csinálod meg. Minden kapcsolat kettő emberen múlik. Kettőn, nem többön és nem kevesebben. Csúnya folytatása lehet egy olyan életnek, amiben nincs sok tisztaság, érdemes hát új lapot nyitni bármikor, ha látjuk, hogy valaki rajzolt már a miénkre valami olyasmit, ami eltüntethetetlen.
továbbTalán azért ez nem teljesen így van. ;)
továbbAzok az apák, akik maguk is vágytak már gyermekre, véleményem szerint sokkal konzervatívabbak és védelmezőbbek, mint azok a férfiak, akik csak igába hajtották a fejüket, vagy épp „palimadár” jelmezt kaptak az asszonytól, úgy kb. örök életre. Soha nem értettem azokat a nőket, akik a párjukat becsapva vagy megvezetve estek teherbe. Mi a jó abban, ha a férfi nem érzi még magát elég felkészültnek az apaszerepre, vagy miért gondolják azt, hogy a nem létező szerelem majd elsöprő lesz egy gyermek vi...
továbbBiztosan nem így van. Mindannyian értékesek vagyunk.
tovább