Fogadom, hogy olyan életet biztosítok Neked, ahol hálát adsz a létezés minden percéért, ahol már nincsenek játszmák, álarcok, csak a szeretet.

Fogadom, hogy beengedlek a saját világomba, hogy Te is lásd, épp merre tartok, hogy szeretni fogom magam épp annyira, ahogy Téged, hisz mindennek ez a kulcsa.

Fogadom, hogy mindig melletted leszek, akkor is, ha a fizikai világ elválaszt minket, mert hagyni fogod, hogy a lelkemmel szeresselek.

Fogadom, hogy feltételek nélkül elfogadlak, a szeretetem nem függ attól, hogy mit kapok tőled, mit nyújthatsz nekem, nem függ a haragodtól vagy bizonytalanságodtól, a vad éjszakáktól és a mosolyodtól.

Fogadom, hogy mindig önmagam maradok, és arra fogok törekedni, hogy ebben a zord világban Te is az maradj, akit megszerettem.

Fogadom, hogy mindig őszinte leszek Hozzád, akkor is, ha nehéz, ha fájdalmas, ha elgondolkodtató, mert hiszek abban, hogy az őszinteség minden helyzetet segít feloldani.

Fogadom, hogy elfogadlak téged a hozott „csomagoddal”, a múltaddal, a jeleneddel, és támasz leszek neked akkor is, ha nehéz a lét.

Fogadom, hogy nem akarlak megváltoztatni, hogy hagyom járni a saját utadat, vágyadat, hagylak ÉLNI, mégha azt rövid ideig nélkülem is teszed.

Fogadom, hogy nem áldozatok leszünk egymás életében, hanem egy egység, mely megbonthatatlan, s mely közös jövőt épít.

Fogadom, hogy leszel Te és Én, s leszünk MI.

Nem mondom, hogy könnyű lesz, sőt, nagyon nehéz lesz, de fogadom, hogy amit vállaltam, azt véghez viszem önzetlenül, megfontoltan és méltósággal.

(Az írás 2017. június 8-án jelent meg.)