Spirituális emberként olyan módszereket is használok, mellyel magasabb szintű lelkek üzenetét közvetítem. Megkértem őket, hogy az előttünk álló - 38. - hétre adjanak olyan iránymutatást, mely olvasóink számára a lehető leghasznosabb. tovább

Az utcán szembejövő kisgyerekre, a boltban a fáradt pénztárosra, a villamoson az öreg nénire, a nekünk köszönő emberekre nehéz mosolyogni? tovább

Mindenki retteg, hogy egyszer egy rémálma valósággá válik. Hát velem megtörtént. Mindenki mástól fél, én például rengeteg mindentől. Vannak helyzetek, amelyek úgy érzem, bár félek tőlük, ha úgy adódna mégis tudnám kezelni őket, de vannak olyan szituációk, amelyeket még egy milliárd forintért sem vállalnék be. Ilyen például a bungee jumping, megfogni egy kígyót, békát, denevért, patkányt stb. tovább

Nagyon szorongó kisgyerek voltam. Emlékeim szerint, az első két osztályt leszámítva, nem volt gondom az iskolába járással. De nem voltam központi figura, az pedig teljesen kikészített, ha egy éjszakát is távol kellett töltenem a szülői háztól. Betegesen aggódtam anyukámért, úgy ragaszkodtam hozzá, mint egy kismajom. Még kamaszkoromban is hívogattam éjszaka, ha elmentem bulizni. Ilyen szorongás gyerekként kezelhetetlen, legtöbben valamilyen „pótcselekvéssel” vezetik le feszültségüket, például ... tovább

Amikor negyven lettem és pont egy randira készültem talán, az akkor kamasz fiam teljes önbizalommal közölte: „Ugyan, anya, negyven felett már nincs szexuális élet”. Először röhögtem egy jót, aztán elgondolkoztam. Mert tényleg nehéz. Nem elég, hogy négy iksz után van az ember, már a teste sem olyan, mint volt, és amilyennek szeretné. Ráadásul a korabeli pasik nagy része a huszonéves lányok után rohangál. tovább

  Spirituális emberként olyan módszereket is használok, mellyel magasabb szintű lelkek üzenetét közvetítem. Megkértem őket, hogy az előttünk álló - 37. - hétre adjanak olyan iránymutatást, mely olvasóink számára a lehető leghasznosabb. tovább

A világ ma annyira zajos, hogy egyszerűen nehéz és fárasztó hallgatni. Türelmetlenné válunk. Nem akarunk többé beszédeket, rövid megnyilatkozásokat akarunk. És a beszélgetés művészetét lecseréli az egyszemélyes műsorszórás. Érzéketlenné válunk. A médiánknak brutális szalagcímekkel kell üvöltenie, hogy felkeltse a figyelmünket. És ez azt jelenti, hogy nehezebb számunkra, hogy figyeljünk a csendesre, a finomra, a visszafogottra. tovább

Bár azt hittem, elkerülhetem, mégis utolért a pánik a korommal kapcsolatban. Korábban mindig azt gondoltam, velem ez nem fog megtörténni – nem az öregedés, hanem a kétségbeesés - méltósággal viselem majd az idő múlását, azonban alighogy elhagytam a harmincat, elkezdtem rettegni. Félek a ráncoktól, félek a gravitációtól, az asszonyosodástól, az öregségtől. Ilyenkor mindig nagyon feltölt, ha pozitív példákkal találkozom. Jó látni, hogy vannak idősek, akik odafigyelnek magukra, akik meglett koru... tovább

Az utcán szembejövő kisgyerekre, a boltban a fáradt pénztárosra, a villamoson az öreg nénire, a nekünk köszönő emberekre nehéz mosolyogni? tovább

Sokszor vitatott téma következik, amiről talán mindenkinek meg van a saját kis véleménye. Amennyiben azonban kellően nyitottak vagyunk és befogadóak a világ csodáira, még teljesen racionális életfelfogással is kijelenthetjük: mindennek oka van. tovább