"Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon; megtagadlak, már nem vagyok tied; gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom, hogy ledobhattam bilincseimet. (...)" tovább

"Tenger és alkonyég között a szerelem hozzámszökött. Örömre bú jött, napra éj, a hosszú vágyra kurta kéj (...)" tovább

"Hol a hazád, mondd, madár! s este milyen tanya vár? Milyen fészek, milyen lomb? Oh te rétek dísze, mondd!(...)" tovább

"(...) Hát én? látom-e még füstből fútt lenge fodrod Kéményekkel pipázó falum, vén ismerős? S kis házam, többem nékem, mint királynak az ős Ország, hajh, lát-e még, kit sorsa messze sodrott? (...)" tovább

"Álmodom egy nőről, akit nem ismerek, Forró és különös, áldott nagy Látomás, Aki sohasem egy s aki sohase más, Aki engem megért, aki engem szeret. (...)" tovább

"Üveg bor és egy hű barát! Mit akarsz többet, ember? Ki tudja, még mi vár terád, a sors hogy pörget, ember? (...)" tovább

"Sűrűbb illat miért száll a violából éjszaka? Égő ajkad pirosabban miért lángol éjszaka? (...)" tovább

"A hársfaágak csendes árnyán, ahol kettőnknek ágya volt, ott láthatjátok a gyeppárnán, hogy fű és virág meghajolt. (...)" tovább

"A dal szárnyára veszlek, s elviszlek, kedvesem, a Gangesz -parton a legszebb ligetbe röpülsz velem. (...)" tovább

"E nyájas hegytetőn, ez ódon tölgy tövében: alkonyat idején gyakran merengek itt: borús tekintetem végigszáll a vidéken, s elnézem lenn a völgy változó képeit. (...)" tovább