"Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben. A köpeny vállamon már eszmévé szakadt. Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt, s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben! (...)" tovább

"(...) Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok, oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák, - s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok (...)" tovább

"Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég, oly édes annak, hogyha belelát a mennybe s oda lehel egy imát, hol telt mosollyal kék szinű az ég. (...)" tovább

"(...) Állna összetört trónod ma is, de kellett a tünő és véres pompa, mit a Feledés felé roncsokban söpört az Idő. (...)" tovább

"(...) s a szegény kutya, a leghübb barát, ki boldogan áldozta föl magát, kinek szíve gazdája szíve volt, ki mindenben csak az ő híve volt (...)" tovább

"Sétáltam, mint felhő, melyet szél hajt, céltalan, könnyedén, s egyszer csak egy sor, egy sereg aranyliliom tűnt elém (...)" tovább

"(...) Milyen katlan, mily egek Mélyén gyúlt ki a szemed? Szárnyra mily harc hőse kelt, Aki e tűzhöz nyúlni mert? (...)" tovább

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy eddigi életem során a világirodalom nem adott, jelentett nekem sokat. Gimnazista koromban kamasz, lázadó lelkivilágomat is sokszor francia vagy éppen angol költők minden konvenciót elvető versei fejezték ki, persze magyar poéták tolmácsolásában. tovább

"(...) és védd, széttárt karral és lábbal s hangos esküvel: nem igaz, nem én okoztam az egész világ nyomoruságát!" tovább

"Asszonysziv minek dobogsz? a Messzeség hiába nyitja rád szemét, tiéd a Közel, a szobád tapétája rád mered (...)" tovább