A Lazio Roma himnusza az egyetlen olyan külföldi induló, amelynek magyar, ráadásul ’56-os vonatkozása van. A kislányunk már kétévesen imádta ezt a dalt, de sajnos az olasz nyelv miatt annak értelmezésével, hát hogyan is fogalmazzak… voltak problémái. Ekkor találta ki a férjem, hogy ír az eredeti indulóra egy egyszerű, repetitív szöveghez hasonló magyar fordítást. Közel sem ez a legszebb verse, ugyanakkor az egyik legtöbbet „használt”, amely számunkra egy fontos családi indulóvá vált. Nem is t... tovább

Nem, most nem felnőtt tartalom következik! Ugye mindannyian ismerjük a fenti szókapcsolatot? És vajon tudjuk azt is, hogy miről szól? tovább

Hiszem és vallom, sőt, tapasztalom, hogy amit mi magunk sugárzunk a világba, azt kapjuk vissza. Ha teleokádjuk indulatokkal, mások bántásával, dühvel, háborgással, bűnbakkereséssel, állandó követelőzéssel, mi is azt kapjuk vissza. No, nem feltétlenül attól, akinek adjuk, hanem úgy általában: máshonnan, másoktól. A jó lesz ez nekik hozzáállás ellentételezéseként hasonlóan „értékes” meglepetésekre lehet számítani. Míg azt, aki címzettől függetlenül mindenkit megtisztel azzal, hogy amit kiad a k... tovább

Prágában jártam az elmúlt hétvégén. Tudom, tízből kilencen meglincselnek a véleményem miatt, de az „Arany város” nekem kicsit sem aranyló, és ha elég kultúrbunkó akarnék lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy utaztam 530 km-t, hogy kapjak egy szokásos, pesti belvárosi hangulatot. tovább

Olyan nővel még nem találkoztam életemben, aki soha ne takarított volna. Nem akarom azt a sarkított általánosítást mondani, hogy minden nő valahol takarítónő is, de a nagy, többségi nőtársadalom szükséges napi tevékenységéről beszélünk. Arról, amikor napi rutintevékenységként felsöprünk, felmosunk, elpakolunk, megtisztítunk, kirázunk és próbáljuk a hőn áhított rendet és tisztaságot elérni és megvalósítani. tovább

Emlékeztek, annak idején, ha egy külföldi meghallotta, hogy Magyarország, a fővárosunkra rávágta, hogy Bukarest, de a második mondata ez volt: - Á, Puszkász, Puszkász. A harmadik meg: - Gulás, pápriká… Lelki szemei előtt pedig megjelent a balatoni SZOT-üdülők árnyékában fürdőző, köpcös-sörhasas, fecskealsós apuka, a kipárnázott, dauerolt anyuka meg a két-három kövérkés gyerek. A pléden mellettük a narancssárga vagy királykék, netán viaszos vászonnal bevont hűtőtáska, körülöttük pedig a (ki)rá... tovább

Visszamennék egy kicsit az időben, egészen 2006. szeptember 17-ig. Ezen a szép, napsütéses vasárnap délutánon éppen autóztam Nagykovácsi felé, hogy az építési telken derékig érő gazt irtó leendő férjemet begyűjtsem. Rádiót hallgattam. Gyanútlanul. Már nem emlékszem, melyik csatornát. Hírek következtek. Bombaként robbant: nyilvánosságra került a magyar miniszterelnöknek az MSZP-frakció balatonöszödi zárt ülésén – nem sokkal a 2006-os országgyűlési választások után – elhangzott beszéde, pontosa... tovább

Számomra sosem volt kérdés a hazaszeretet. Mikor néhány éve erőteljesen nácizták meg sovinisztázták azokat, akik magyar zászlót tettek az ablakukba, vagy uram bocsá’, egy árpádsávos lobogóval jelentek meg egy rendezvényen, csak legyintettem. Mert én nem vagyok náci. Sem fasiszta, sem semmisem, így ki sem kérem magamnak ezeket a jelzőket. Ezek csak billogok, szavak, melyeket hülyék dobálnak játszásiból. De olyat sem hangoztatok lépten-nyomon, mekkora, égigérő nagymagyar vagyok, mert vannak érz... tovább

Kommunikáció szakon diplomáztam. A minap fültanúja voltam egy olyan beszélgetésnek, miszerint ez egy „kamu diploma”. Nem akarok rosszindulatú lenni, mert szerintem nem a diploma tesz emberré, de annak, aki ezt a kijelentést tette, nincs sem „kamu”, sem igazi diplomája. Nyilván azonnal éreztem, hogy ez a történet itt most nem nekem kell, hogy fájjon, hanem talán ő érzi magát kevesebbnek, mint ami lehetne és így védekezik, de mégsem esett jól, hogy lebecsülte azt, amiért megdolgoztam. Kőkeményen. tovább

Már csak néhány óra van hátra a hétvégéig. Ebéd utáni ejtőzéshez hoztunk néhány vicces fotót. Mert tudjátok, mindig az élet produkálja a legmókásabb helyzeteket. ;) tovább