"Messze mentél, nehéz utakon lobogózva bűvös tavakban fürdött homlokod - de rohanók neszét, nem jelét bírja csak mohó, szegény szived (...)" tovább

"(...) Ő körülbelül látta s lássa, Milyen lesz a világ folyása. Sohase jó, sohase csendes,   Csak egy-kicsit és kicsit rendes. (...)" tovább

"(...) Nem is tudom, mi van velem. Látom az órát. Minden órát a világon, azt, amely siet, azt, amely késik. (...)" tovább

"Minek mindenről beszélni? Úgyis tudod, hogy várom: felnőni alakod nemes rajzát a kertajtóban ahogy a nárcisszal szegett uton felém tartasz (...)" tovább

"(...) Fejedet, nyakadat hideghöz szoktassad. Kalapot viselhetsz kisség magasabbat; Téli, nyári lehet vastagabb kelméből, Ez óv meg a széltől, nyári nap hevétől. (...)" tovább

"(...) Gyöngybe-vakulva könnybe-vakulva lássalak tejútnak még nem született fiúknak (...)" tovább

"(...) Hiába itt a noha, sőt hátha, a talán, a még, tudvalevően elégtelen itt az elég meg a sosem elég. Hovatovább, ha ezért, ha azért, ha akárhogy, mindenesetre, elvégre, végre és végül is mindegy már, elkezdve vagy berekesztve. (...)" tovább

'Virágok közt hevertünk… Nemcsak arcod, egész tested oly idegen varázzsal kezdett ragyogni, mintha tűnt korok titkai keltek volna ujra benned (...)" tovább

"(...) Csüggedni szoktam magam is, De csüggedésem megutálom: Nem álom Az Élet, de csuda-fejtés (...)" tovább

"Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg, hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra. (...)" tovább