"(...) Az állig gombolt házak mind vakok, vonuló ködben úsznak, mint a csolnak, s belsejükben egy-egy család vacog, kaszával áll ágyuk felett a holnap. (...)" tovább

"A tengerpartot járó kisgyerek mindíg talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lenne. (...)" tovább

"Lehetnék még egyszer húsz éves, Ábrándozó, magam' csaló! Csak álmom lássa rózsa-kertnek: Lehet szemétdomb a való. (...)" tovább

"Ritkás erdő alatt a langy tó, lukba búvik piros bogárka, fű biccen szürke csöpp varangytól és a szántón borong a nyárfa. (...)" tovább

"A tavaszesti égen fölragyognak A barna felhők közt víg csillagok: Zord életem estéjén fölcsillan ma A vágyam még (...)" tovább

"Nem ver meg engem az isten. Hogy szeretőt mást kerestem. Te hagytál el, nem én téged; Délibáb volt a hűséged. (...)" tovább

"Kakas kukorít, hajnal kivirít,        a réti rigó dala röppen, arany bivalyok gerince ragyog        márvány-eres égi ködökben. (...)" tovább

„Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (...) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?”   tovább

"(...) De most kezdődjék a locsolkodás, Az ősi szertartás! Jó víztorony, Loccsants a légbe enyhe vízsugárt, Locsold le például a szürke port, Mit Debrecenben szellők szárnya hord. (...)" tovább

"(...) Véré, mely élvezni, nemzeni türemlik, Gyönyörű véré, mely szelíden kiömlik, Erő ágaskodik, ölelve meg ölve, Férfiak hullanak, ki sírba, ki ölbe (...)"   tovább