Ady Endre: A csodák jönnek

Hát ahogyan a csodák jönnek,

Úgy írtam megint ezt a könyvet.

Se nem magamnak és se másnak:

Talán egy szép föltámadásnak.

Se nem harcnak, se nem békének:

Édes anyám halott nénjének.

Ő körülbelül látta s lássa,

Milyen lesz a világ folyása.

Sohase jó, sohase csendes,

Csak egy-kicsit és kicsit rendes.

Ő tudta, látta, vélte, hitte,

Hogy ez a világ legszebbikje.

És úgy halt meg, még azt se tudta,

Mi lesz itt az okosság utja.

Késlekedik pedig Okosság,

Nem-poéta-fajták okozzák.

Jönnek Párisból hozott argók,

Jönnek a tévelyeg csavargók.

Jönnek mindenek, jönnek, jönnek,

De az - én hiteim elköszöntnek.