Tegnap volt a Költészet Napja, József Attila születésének 111-ik évfordulóján. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy nem csak a zseniköltő született ezen a napon, 1900. április 11-én látta meg a napvilágot Kassán a szintén géniusz Márai Sándor, aki bár bejárta ugyan a világot és hamvait végül a Csendes-óceánba szórták, de az utolsó percig „csak” egy budai polgár maradt.

1991-ben kaptam ajándékba az első Márai-könyvemet, a Füves könyvet. Ma is tisztán emlékszem, hogy teljesen más hangnemben szólt, mint amit addig irodalomként olvastam, és talán pont ezért közelebb állt hozzám minden általam addig ismert írónál. Gimnazistaként egy fővárosi ünnepségen már a Halotti beszédet szavaltam, minden szavát elhittem és minden sorát átéltem. Tulajdonképpen számomra, az irodalmat habzsoló serdülő ifjú számára, Márai Sándor volt a rendszerváltozás. Minden addig tanult dolgot egy picit megmásított. A művei olvasása után már mást jelentett számomra a világ, sokkal inkább kinyílt. Igen ez a világlátott magyar író kinyitotta az ablakot a világra, a barátságra, a polgári gondolkodásra, ő ébresztett talán elsőként rá, hogy Buda a Föld egyik legszebb helye, és azóta egy picit nekem többet jelent a Mennyből az angyal. Mert az agyamban már nem az a következő sor, mint gyermekkoromban, hogy „eljött hozzátok”, hanem, hogy „menj sietve”…

De hadd beszéljen inkább maga Márai helyettem:

„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”

P.S.: Ha eddig nem tetted, akkor olvass sok Márait! Kezdd el te is a Füves könyvvel! ;)