Ma ünnepeljük a Költészet Napját. 1905-ben ezen a napon született József Attila, a magyar költészet egyik legnagyobb alakja Budapesten, a Ferencvárosban, nyomorban, nélkülözésben, kilátástalan mélyszegénységben. Hogy ki és kik segítették, amikor már tudták és megsejtették benne a zseniális tehetségű költőt? József Attila sokszor a szerelemben, illetve szerelmeiben látta a boldogság lehetőségét.

József Attila reménytelenül sokszor maradt magára. Gyermekkora is féktelen szeretethiánnyal teli, fájdalmasan sok elutasításokkal teljes szomorúság volt. Senki nem sejtette, hogy a gyámság alá helyezett, sokszor utcagyerekek sorsát élő kisfiú egy igazi költőfejdelemmé válik és édesanyjához a világirodalom egyik legszebb versét írja Mama címmel. József Attila nem kapott kötődő nevelést, édesanyja részéről is az elutasítás és a szeretethiány érzésével szembesült. A nők nem akkor, és nem addig voltak, maradtak mellette, mint ahogyan azt így utólag, a 21. századból sokszor dühvel teli tehetetlenséggel megítéljük. Önszorgalomból, kitartással, önmagába vetett hittel küzdött minden percben életében. Akkor is, amikor nyári munkaként Kiszomborban kukoricacsőszként dolgozott és közben javítóvizsgára készített fel diákokat, akkor is, amikor az éhhalál küszöbén tengődve hajók fedélzetének sikálásával kereste kenyerét, vagy amikor már egyetemistaként élt szellemileg gazdag, anyagiakban azonban annál szegényebb életet. A szerelem és a támogató szeretetre vágyás azonban sokszor megérintette József Attilát. Fiatalsága a szerelmi-, szeretetkapcsolatok keresésével is teli volt.

Vágó Márta, a fiatal, jómódú értelmiségi családból származó lány iránt érzett szerelme a fájdalmas elutasítás érzését és a társadalmi különbségek áthághatatlanságának reménytelenségét hozta a költő számára. Vágó Mártát szülei féltették József Attilától, és ezért lányukat inkább Londonba küldték tanulni, bízva abban, hogy az akkor még anyagi fedezet híján áthidalhatatlan távolság majd véget vet a szerelemnek. És ez így is lett. József Attila később hosszabb ideig tartó kapcsolatot, szövetségest - a politikai agitátor és szavalóművész - Szántó Judit személyében talált.

Ez a kapcsolat azonban nem a felhőtlen szerelmi boldogság érzésével volt teljes, talán ezen érzések hiányának tudható be, hogy 1933 júniusában Lillafüreden szerelemre lobbant Márton Márta művészettörténész iránt, amely érzésnek a magyar költészet egyik legszebb versét, az Ódát köszönhetjük. Kevesen írtak ilyen gyönyörűen a női test működésének csodájáról, mint ahogyan József Attila tette ebben a költeményben. Szántó Judittal a költő kapcsolata talán részben e fellobbanó szerelem miatt, vagy talán a költő egyre súlyosbodó lelki betegsége okán, de véget ért. Életének utolsó két évében már nem éltette, hanem gyötörte és kínozta a szerelmi érzés, amit pszichoanalitikusai iránt érzett. Ezek a fellobbanó szerelmi indíttatások talán az utolsó kétségbeesett kapaszkodások lettek volna olyan nőalakokba, akik úgy, ahogyan azt József Attila, a költő képzelte, már nem is léteztek. Kozmutza Flóra - aki később Illyés Gyula felesége lett - és Gyömrői Edit pszichológusok voltak, akik a maguk módján segíteni próbálták a lelki támogatásra szoruló József Attilát, de nem viszonozták, talán nem is viszonozhatták a szerelmi érzést. Életének igen hamar, 1935-ben, 32 éves korában, önkezével vetett véget.