A Peter Cerny Alapítvány rohamkocsijai koraszülöttek ezreinek életét mentették már meg. A szervezet elnöke, dr. Somogyvári Zsolt főorvos az IgenÉletnek adott interjúban elmondta, a náluk dolgozóknak tudniuk kell „koraszülöttül”. Azonban ezt a kommunikációs csatornát blokkolja, ha a gondolatainkban, fájdalommal, félelemmel, pesszimista lemondással társul mindenfajta velük való tevékenységünk. Ezért ezeket mind kikapcsolva, csak szeretettel és optimizmussal szabad a picikhez közelíteni.
IgenÉlet: Ki Peter Cerny? Miért róla kapta az alapítvány a nevét?
Somogyvári Zsolt: A koraszülöttellátás javításáért alakult „Peter Cerny Alapítvány a Beteg Koraszülöttek Gyógyításáért” alapító okiratának beadási ideje 1988. november 19-én, tehát ezen a héten, pontosan 27 évvel ezelőtt volt! A frissen alakult alapítvány egyik, de nem egyetlen fő célkitűzése a koraszülöttmentés megszervezése volt. Mivel egy önzetlen osztrák támogató, Peter Cerny úr felajánlott egy mentőautót a magyarországi koraszülöttmentés céljára, ezért hálából az alapítványt róla neveztük el.
IÉ.: Fő tevékenységük a koraszülött - újszülött mentés. Miért nem volt megfelelő a „sima” mentőtevékenység a csecsemők kezelésére?
S.Zs.: A közhasznú Peter Cerny Alapítvány működése közel három évtizede alatt, a nevében is szereplően „a Beteg Koraszülötttek Gyógyításáért” tevékenykedik. Ennek megfelelően lehetőségei szerint eszközökkel, munkatársakkal és orvostechnológiai innovációkkal közvetlenül is támogatta a neonatális intenzív centrumok munkáját. A legfontosabbak közül mindenképpen kiemelésre érdemes az 1995 óta folyamatosan működtetett akkreditált szülőszobai újszülött újraélesztési (UUO) program, amelyen már jóval több mint kétezer kolléga vett részt. A betegek és a résztvevők számára ingyenes, de az állam által egyáltalán nem finanszírozott hiánypótló projektek közül ki kell emelnem a neonatális mentési logisztikára telepített,és 1996-2001 között sikeresen üzemeltetett, kísérleti otthongondozási oktatási (OGO) programot, a 2009-2013 között koraszülöttek ágymelletti objektív hallásszűrését megoldó Csecsemő-Fül-Mentő (Cs-F-M) programot, valamint a 2008 novembere óta, tehát éppen 7 éve folyamatosan üzemeltetett, a koraszülött vakságot megelőző és megakadályozó telemetriás ágymelletti, azaz a koraszülöttek felesleges szállítását teljesen kiváltó Csecsemő-Szem-Mentő (Cs-Sz-M) programunkat. Nemzetközi és magyar statisztikák szerint is a szállításra szoruló koraszülöttek túlélési és gyógyulási esélyei rosszabbak voltak azokhoz képest, akik eleve a centrumokban születtek. A ’70-es évek végén megalakult kanadai, ausztrál és amerikai speciális, kórházi bázisra telepített koraszülöttmentő szolgálatok eredményei viszont igazolták, hogy az ilyen koraszülöttek esélyei lényegesen javíthatók.
IÉ.: Ezek az autók sokban különböznek egy „hagyományos” mentőautótól?
S.Zs.: A koraszülöttek igényei szerint speciálisan felszerelt neonatológiai rohamkocsikban rázkódáscsillapító, hang- és zajszigetelt kiképzések, valamint az intenzív osztály valamennyi eszközének transzport változata megtalálható, hiszen a cél, hogy a rohamkocsi mozgó intenzív osztályként működhessen. Az autón olyan kollégák dolgoznak, akik megfelelnek az előírt szakmai képzési követelményeknek, olyan neonaológus orvosok, szakasszisztensek, akik éveken keresztül dolgoztak neonatális intenzív centrumokban és mentési sürgősségi ismereteket is szereztek, illetve erre felkészítést kaptak. Sem az osztályos gyakorlat, sem a mentési-oxyológiai tapasztalat önmagában nem elegendő a sikeres koraszülöttmentési munkához. Még a mentőgépkocsi-vezetők is speciális képzésben részesülnek annak érdekében, hogy az élet mezsgyéjén egyensúlyozó, 500-600 grammos újszülöttek a szállítás alatt minél kevesebb stresszt szenvedjenek el.
IÉ.: Az évek során komoly eredményeket értek el. Önöknek köszönhetően volt javulás a koraszülöttek életben maradásának tendenciájában? Magyarországon milyenek voltak ezek a mutatók korábban?
S.Zs.: A mentett-szállított betegek száma november első napjaiban már meghaladta a 67 ezret. A mentés-szállítás eredményei százalékos javulásának megítélése nehéz feladat, mert mindig az aktuális osztályos ellátás javulásának függvénye, azoktól nehéz elválasztani, és kontrollcsoport ma már nincs, tekintettel az egész országot lefedő neonatális szállítási hálózatra. Ugyanakkor a ’90-es évek elején készítettünk egy amerikai lapban megjelent tanulmányt, amelyben sikerült igazolni, hogy a szállítási rendszerünk mind a párhuzamos, mind a történelmi kontrollcsoportokkal összehasonlítva egyértelműen (szignifikánsan) csökkenti a nem kórházban születettek halálozását, noha a különbséget nem tünteti el. Természetesen magunk is úgy tartjuk, hogy az anyaméhnél nincs jobb szállító eszköz. A felesleges szállítások elkerülése ezért számunkra is prioritás. Ezért üzemeltetjük a szemmentő programot, ezért visszük a szemészorvost és a lézerkészüléket a helyszínre, ezért beszéljük rá a kardiológust és a sebészt, hogy a gyerek szállítása helyett őket szállíthassuk a helyszínre, és ezért kísérjük végig még megszületés előtt azokat a felnőtt mentőautókat, melyek fenyegető koraszülésben szenvedő édesanyát visznek a normál szülészetekről a perinatális intenzív centrumokba.
IÉ.: Koraszülötteket-újszülötteket megmenteni őket fantasztikus érzés lehet. Mit ad ez a munka? El tudna mesélni egy konkrét sikertörténetet?
S.Zs.: Valóban csodálatos dolog koraszülöttekkel foglalkozni. Aki nem fogott kezébe még koraszülöttet, aki nem nézett egy ilyen csöppség szemébe, az nem tudja, nem tudhatja, nem hiszi el, hogy ők is emberek, értelmesek, reagálnak, éreznek. Megvan a maguk jelzőrendszere, a küldött üzeneteket az ápoló személyzetnek meg kell értenie és válaszolni rájuk. Tehát tudni kell „koraszülöttül”! Azonban ezt a kommunikációs csatornát blokkolja, ha a gondolatainkban fájdalommal, félelemmel, pesszimista lemondással társul mindenfajta velük való tevékenységünk. Ezért ezeket mind kikapcsolva, csak szeretettel és optimizmussal szabad hozzájuk közelíteni. A sikerek mindig ehhez köthetők és számosak. Akár a napi ápolási tevékenység során, akár a koraszülött és édesanyja csodaszámba menő interakcióit figyelve tapasztalhatjuk meg ezeket. Amikor még az intenzív osztályon dolgoztam, sok-sok órát töltöttem azzal éppen nyugalmasabb periódusokban, hogy csendben szemlélődve ültem a terem sarkában és csak néztem, figyeltem őket. Számomra egy véletlen vezetett az egyik legnagyobb sikertörténethez. Amikor a ’90-es évek elején Amerikában jártam, láttam, hogy a Salt Lake City-i transzportszolgálat fényképet készít elszállítás előtt a babáról. Ezt bevezettük itthon is. Immáron 10 000-nél is több képet adtunk, és kiderült, hogy az ilyen édesanyáknak nem csak a tejelválasztása indul meg hamarabb, hanem évtizedekre szólóan egy olyan mentálhigiénés segítséget kaphatnak a fénykép által, ami a „poszttraumás-posztperinatális” reakciók oldását eredményezheti. Ma már a babák inkubátorába is teszünk a családról készült képeket, mivel a pszichológiai tudomány szerint ennek is komoly segítő hatása feltételezhető.
IÉ.: Az árnyoldalról is beszélnünk kell, hiszen szörnyű lehet látni, ahogy éppen csak világra jön egy kis élet, majd el is megy. Hogyan tudják ezeket a tragédiákat feldolgozni? Tudnak-e abban a helyzetben, pillanatban valahogy a szülőknek segíteni?
S.Zs.: Az intenzív centrumokban ma már jelentős fejlődés tapasztalható a perinatális veszteség feldolgozását segítő módszerek alkalmazásában. A Peter Cerny Alapítvány, felismerve ennek jelentőségét, már közel tíz éve meghívta Singer Magdolnát, a témakör egyik elismert szakemberét. A tőle tanultak vezettek ahhoz, hogy a sikertelen mentést követően a Cerny-dolgozók valóban empatikus módon segíthessék a szülők fájdalmának enyhítését akut körülmények között. Ilyenkor megpróbálnak ingermentes, méltóságteli környezetet biztosítani, a babát felöltöztetve az édesanya kezébe adni, az esetleg jelenlévő hozzátartozóknak is biztosítani az elbúcsúzás lehetőségét. Az a tapasztalatunk, hogy a helyi intézmények személyzete ezekben mindig partner, és ilyen irányú törekvéseink nekik is segítséget adnak. Természetesen figyelünk a Cerny-sek gyászmunka-oldására is. Nehezebb helyzetben szaksegítséget szoktunk kérni, és ennek költségeit mindig az alapítvány viseli. Az ellátásban egyébként az országban egyelőre egyedülálló módon rendelkezünk az eljárásrendjeink között egy úgynevezett „Érzelmi jelenlét protokollal”, ami a koraszülöttekkel való empatikus foglalkozást próbálja segíteni a mindennapi feladatok ellátása során.
IÉ.: Hol találhatjuk meg Önöket az országban, hány autóval mentenek?
S.Zs.: A Peter Cerny Alapítványi Mentőszolgálat a közép-magyarországi térséget látja el (Budapestet és a környező 7 megyét mintegy 10-140 kilométeres körzetben). A bázisunk az I.sz. Gyermekklinika kertjében van. Jelenleg 7 speciális koraszülöttmentő autóval rendelkezünk, melyekből nappal négy, éjjel kettő működik folyamatosan, három pedig tartalékként várja a bevetéseket. Az alapítványnál 33 főállású dolgozó végzi a koraszülöttmentést, tíz részállásban és néhány önkéntes segítőnk is van.
IÉ.: Az alapítványok sokszor nehéz anyagi körülmények között működnek. Önök hogyan oldják meg a finanszírozást? Milyen módon lehet Önöknek segíteni?
S.Zs.: A hiánypótló szolgálat az Országos Mentőszolgálaton keresztül kap működéséhez részleges finanszírozást, ami a két huszonnégy órás autó üzemeltetését fedezi. A harmadik és negyedik autó és a csecsemő szemmentő program üzemeltetése teljes mértékben az alapítványt terheli. Hangsúlyozom, valamennyi tevékenységünk ingyenes, tehát a betegek hozzátartozói egyikért sem fizetnek. A hiányzó fedezetet az egy százalékokból, egyedi adományokból próbáljuk fedezni. A legnagyobb gondot az okozza, hogy az inkubátor- és lélegeztetőgép-parkunk már 13-26 éves, és nem látunk semmilyen lehetőséget a teljes flotta cseréjére. Az elmúlt évben egy korszerű lélegeztetőgépet tudtunk csak beszerezni, és fél inkubátorra van eddig összegyűjtött fedezetünk. Nemcsak az inkubátor második felére várunk támogatást, hanem a koraszülött-vakságot megelőző programunk örökbefogadását is fel tudjuk kínálni, bármely önkéntes adományozónknak. Tudomásul kell vennünk, hogy erőnk végére értünk! Évente átlagosan kb. 900 - 1000 vizsgálatot és 50-60 helyszíni lézerműtétet végzünk. A Csecsemő-Szem-Mentő rendszer fenntartási költsége kb. 9 millió Ft évente, azaz 750 ezer Ft egy hónapban. Egy vizsgálat átlagos költsége: 7500 Ft. Tehát bárki, aki akár 1-2 hónapra is örökbe fogadná a rendszerünket, ennyi koraszülöttnek tudna segíteni.
A számlaszámunk megtalálható a HONLAPUNKON, illetve az info@pca.hu címen is állunk az érdeklődők rendelkezésére.
Sinkovics Szilvia
