A tibeti buddhista szerzetesek több mint 2500 éve készítenek mandalákat. Ezek a vallási szimbólumok mindig egy középpontból indulnak. Szimmetrikus, különböző jelentéstartalmú minták veszik körbe a központi formát. A mandalák az univerzumot jelképezik, céljuk, üzenetük, funkciójuk a körülöttünk lévő világ és az egyén gyógyulása, lelki fejlődése, tisztítása. Egy mandala elkészítése több napot, akár egy hetet is igénybe vehet.
A munka megkezdése előtt a szerzetesek részt vesznek egy beavatási szertartáson, melyen mantrákkal és rituális zenével szentelik meg a mandala alapjául szolgáló felületet, egyúttal lelkileg-szellemileg is ráhangolódnak az alkotásra. Majd egy szerzetes elkezdi megrajzolni a mandala kereteit, mintáit, kizárólag fejből, a memóriáját és a fantáziáját használva. A keret elkészítése után a közösség tagjai már közösen dolgoznak. Rendkívül finoman, aprólékosan alkotják meg színes homokból a háromdimenziós mandalát, közben elmélyülten imádkoznak.
Ha elkészült a mandala (akár több nap vagy hét munka után), a szerzetesek egy lebontási szertartás keretében, szigorú szabályok és rendszer szerint lesöprik a homokot a vászonról és kiszórják a természetbe, általában vízbe. Ez a cselekmény egyrészt az élet múlandóságát jelképezi, másrészt tárgyak, kézzelfogható javak elengedését szimbolizálja. Nekünk, az anyagi világban tapicskoló nyugati embereknek nehezünkre esik megválni még a legapróbb tárgyainktól is. Biztosan nem lenne szívünk tönkretenni egy aprólékosan kidolgozott, gyönyörű alkotást, mellyel ráadásul több napon keresztül dolgoztunk. A buddhista szerzetesek azonban azt vallják, hogy a körülöttünk lévő csodás természeti jelenségek is múlandóak, pillanatnyiak, ahogy minden más is az életben. Gondoljunk a színorgiával érkező naplementére! Meddig tart? Félóráig? Vagy még rövidebb ideig? A ragyogó csoda után minden visszarendeződik az eredeti állapotba. Vagy gondoljunk a szexre! A mindent betetőző orgazmus is csak egy pillanat. Az élményeink, elraktározott emlékeink viszont örökre velünk maradnak, azok határoznak meg bennünket. Felesleges tehát tárgyakhoz ragaszkodnunk, hisz a hozzájuk kötődő emlékeink az első pillanattól kezdve mélyen belénk ivódtak.
A buddhista hit szerint minden egyes, a mandalát alkotó homokszem hordozza a készítő áldását, figyelmét és lelkiállapotát. Ezek a szemecskék a folyóba kerülnek, onnan az óceánba, az óceánból pedig szétszóródnak az egész világba, több milliárd embert megérintve hittel és békével. Ráadásul soha nem készül két egyforma mandala, hisz az alapot megrajzoló szerzetesek mindig a saját elméjükre hallgatva készítik a formát, sugallatok, emlékek alapján. Ugyanúgy, ahogy az életben sincs két egyforma pillanat.
(Képek forrása: thespiritscience.net)
