A szobatisztaság kérdése mindig aktuális, hiszen mindig lesznek szülők, akiknek gyermeke abba a korba lép, amikor már „a kisbabaság nem lesz alibi, mert menő a bili” - ahogy a Kerekmese Bilidala fogalmaz. Kassai Csenge kisgyermeknevelő szerint a szobatisztaság, szobatisztaságra való nevelés a kisgyermekkor egyik legnagyobb feladata mind a szülők, mind a gyermekek számára. Véleménye szerint nincs tökéletes módszer, nincs bevált recept, minden család és minden gyermek esetében más ütemben, más módszerrel zajlik le a szobatisztává válás folyamata. Azt mondja: a szülőknek meg kell találniuk azt, ami számukra és gyermekük számára a legmegfelelőbb, ami meghozza a kívánt eredményt.

IgenÉlet: Milyen korban érdemes elkezdeni a szobatisztaságra való szoktatást egy kisgyereknél? Honnan tudjuk, hogy eljött-e már ennek az ideje?

Kassai Csenge: A kisgyermekkor az 1-3 évig terjedő időszak, azon belül pedig 1-2 év, mikor a gyermekek óriási változásokon mennek keresztül. Ekkor szerzik meg azokat a képességeket, melyek emberré teszik az embert, tehát megtanulnak járni, beszélni, kommunikálni, önállóan étkezni, és kialakul az önszabályozó rendszerük, tehát szobatiszták lesznek. Nincs pontos dátum vagy fordulópont, amikor el kell kezdeni a szobatisztaságra nevelést. Megkezdhető akár 5-6 hónapos korban, bízva a rendszerességben és a reflexek kialakulásában, de valljuk be, ez sok fáradsággal és sikertelen próbálkozással jár. Teszteket sem tudunk kitöltetni gyermekeinkkel, méréseket sem tudunk végezni, vajon érettek-e már a szobatisztaságra. Én úgy gondolom, 2 éves kor környékére a legtöbb gyermek megtanul beszélni, szóban ki tudja fejezni önmagát és a szükségleteit is - enni, inni, pisi, kaki -, képes gondolkodni, az egyszerűbb összefüggéseket is megérti már, így meg tudjuk beszélni vele a dolgot.

IÉ.: Mi lehet a siker kulcsa?

K.Cs.: Nagyon fontos a szülő biztatása, példamutatása. Ne zárkózzunk el, ha a gyermek velünk akar jönni a fürdőszobába vagy a mellékhelyiségbe! Sőt, mutassuk és magyarázzuk, hogy mi történik ott, ha ez érdekli őt. Kellő türelem és a szükséges feltételek megteremtése lehet inkább a siker kulcsa.

IÉ.: A wc-re kísérésen kívül mit tudsz ajánlani, milyen módszert kövessen a kezdő szülő?

K.Cs.: Egyéves kortól bátran kezdhetjük az ismerkedést a bilivel, WC-vel - ráülni, kipróbálni, pelenkacserék között felültetni a gyermeket, később állva pelenkázni. Ez egyébként a bölcsődében is bevált módszer. Jó, ha a napirendbe is beépítjük, megközelítőleg azonos időben tesszük. Mikor gyermekünk önmagától jelzi vagy kérdésünkre megválaszolja, hogy mi van a pelusban - tehát zavarja, ami benne van - és pelenkacserék között rendszeresen ürít a WC-be vagy a bilibe, bizonyosan készen áll már, csak a mi támogatásunkra vár. Mikor úgy látjuk, hogy gyermekünk is és mi is készen állunk, levehetjük a pelenkát, de ebben az esetben is a fokozatosság a legfontosabb kulcsszó. Praktikus módszer, ha az esti fürdés előtt vesszük le néhány percre a pelust, majd ezt az időszakot fokozatosan növeljük. Jellemzően a nyár a szobatisztaságra szoktatás időszaka, de ha télen jön el az idő, akkor sem érdemes halogatni a dolgot. Ne féljünk attól, hogy bepisil a gyermek, hiszen meg kell tapasztalnia az érzést; de azt se várjuk el tőle, hogy az első naptól kezdve szóljon, hanem rendszeresen, félóránként, óránként kérdezgessük, ültessük a WC-re! Általában hosszú ez a folyamat, de legyünk türelmesek, és biztassuk, dicsérjük a gyermeket! Jó módszer, ha felkeltjük az érdeklődésüket, motiváljuk őket. Én például mesélni szoktam arról, hogy lehúzzuk a WC-t, lemegy a víz csatornába, a föld alá, és hosszú csövön keresztül eljut egy nagy medencébe.

IÉ.: Éjszakai pelenka. Igen vagy nem? Egyszerűbbnek egyszerűbb, ha ráadjuk a gyermekre, így nem kell éjszaka felkelni ágyneműt cserélni, ha baleset történik, de célszerű is?

K.Cs.: A szobatisztaság és az „ágytisztaság” nem egy időben alakul ki, az éjszakai és délutáni alvás alatti bevizelés hosszan elhúzódhat. Ebben az esetben is türelmesnek kell lenni, várni a megfelelő pillanatot, próbálkozni, hiszen sok esetben, főleg a nagyobb és furfangosabb gyerekek esetében, amíg van pelus rajta, belepisil, így kényelmesebb neki, tehát nem várhatunk arra minden éjjel, hogy reggelre száraz legyen a pelus. Persze ez gyerekenként eltérő. Van, akinek első perctől száraz, van akinek még hosszú idő kell hozzá. Figyeljünk és próbálkozzunk folyamatosan, ne hagyjuk a gyermekre, mert akár iskolás korig is elhúzódhat. Ha az ágybavizelés később is rendszeres, érdemes szakemberhez fordulni, hiszen pszichés vagy szervi okai is lehetnek.

IÉ.: Hallottam már olyan édesanyáról, aki azt gondolta, hogy a bölcsőde feladata a szobatisztaságra való nevelés, így nem is próbálkozott a bölcsikezdésig ezzel a tényleg nem könnyű feladattal.

K.Cs.: Azt gondolom, manapság a szülők könnyen elsiklanak a dolog fölött, hiszen csak az óvodában elvárás a szobatisztaság. Sokkal egyszerűbb egy gyors pelenkacsere, mint hosszasan várakozni a bili mellett ülve vagy napközben többször átöltöztetni a gyermeket. Egyre jellemzőbb, hogy a szobatisztaság hároméves korra tolódik, óvoda előtt pedig feszített tempóban próbáljuk leszoktatni a gyermeket a pelenkáról. Szüleink, nagyszüleink idejében, mikor kézzel kellett mosni a textilpelenkát, az édesanyáknak is elsődleges érdekük volt a annak mielőbbi elhagyása, ritkán láttunk hároméves gyermekeket pelenkában. Sokat tanulhatnánk tőlük…
 
IÉ.: Mit csináljunk, ha a gyerek nagyon határozottan tiltakozik a bilizés ellen? Nem ritka eset, hogy egy kisgyerek visszatartja a kakit, mert ő csak pelusba hajlandó a dolgát végezni. A végén már annyira görcsöl a pocija, hogy orvoshoz kell vinni.

K.Cs.: Vannak természetesen kivételek, akiknek 1-2 nap az egész folyamat, és vannak, akik nem akarnak semmi áron megválni a pelustól. Ebben az esetben is a türelem és fokozatosság lehet a célravezető. Ne hagyjuk a gyermekre a dolgot, legyünk határozottak, de szeretetteljesek! Semmi esetre se büntessük a sikertelen próbálkozásokat! Előre nem tudhatjuk ennek okát: lehet félelem vagy pusztán lustaság, hiszen pelusba üríteni sokkal egyszerűbb. Első körben érdemes megpróbálni meggyőzni a gyermeket, motiválttá tenni. Erre ma már számos eszköz rendelkezésünkre áll. Ilyen pl. zenélő, színes bili, mesék, történetek; esti fürdés előtt pelus nélkül hagyni egy kis időre, hogy megtapasztalja az érzést, milyen az, ha nincs rajta pelenka, és becsorog. Ha már minden próbálkozásunk kudarcot vallott és sehogyan sem tudjuk lekönyörögni a gyermekről a pelenkát, érdemes más oldalról megközelíteni a dolgot, hiszen a túlzott ragaszkodás a pelushoz - akár az alvókához - az örömszerzés egyik formája lehet, mely szorongásra utal. Ebben az esetben a szorongás okát kellene megtalálni, megszüntetni, ha szükséges, szakember segítségével.         

Szilvási-Kassai Eszter