„Soha ne félj túl boldoggá tenni egy gyereket. A boldogság az a légkör, ahol a szeretet kifejlődik” – mondta Thomas Bray angol lelkész.

A következő napokat a gyerekeknek szenteljük. Vagyis a szülőknek, akik gyermekeket nevelnek. Anyának és apának nem születik az ember. Szülővé válni kell. A szülőség ráadásul nem egy pillanat, ami egyszer csak elérkezik, hanem egy életen át tartó tanulási folyamat. Az anya és apa nevelnek, de ugyanígy formálják őket gyermekeik is. Mindennap új kihívások, új ingerek, új élmények. A családi életben az a szép – bár sokszor hihetetlenül nehéznek, olykor kibírhatatlannak érezzük -, hogy nincsenek klisék, melyek minden helyzetre, minden közösségre ráhúzhatók. Ellenben vannak váratlan helyzetek, folytonosan megoldandó feladatok, naponta változó igények. Vannak magukba zárkózó, introvertált gyerekek, vannak állandóan nyüzsgő, hiperaktívba hajló csemeték, de az biztos, hogy minden kicsi egy csoda. A mi csodánk, anyáké és apáké. S hogy ezekből az egyéni csodákból a jövőben csodalánc lehessen, azaz a gyermekeink gyermekei is boldogan, kiegyensúlyozottan, tele ígérettel és várakozással helyezkedjenek el ebben a világban, ahhoz nekünk itt, a jelenben kell megadnunk az alapokat. Nyitott szemmel és lélekkel járni-kelni és hallgatni az ösztöneinkre, mert ott, belül, mindenre meg van a válasz. Csak fel kell tennünk a kérdéseket.