Vajda János: Napi rend

A nap legszebb része bizonnyal a reggel,

Régi mondás, hogy ki korán kel, kincset lel.

De hogy ember ezt a szabályt követhesse,

Szükséges, hogy jókor feküdjék le este.

Éjfél előtt egy-egy jó órai álom

Bizony majd annyi, mint éjfél után három.

Hogy pedig alvásból mennyi elegendő,

Az életkor szerint különböztetendő.

Legtöbbre van szükség az élet két végén,

A csecsemő-korban, meg ha az ember vén.

Mikor "még" nincsen, vagy "már" fogy az ereje,

Rászorul, hogy hosszú álommal nevelje.

A természet ezt is maga megmutatja,

Legkevesbet alszik a déli nyár napja.

Télen, mikor fénye, ereje halványul,

Alig bír megválni a nagy éjszakátul.

Azt tartotta már a hajdani bölcs Róma,

Aludni hét órát elegendő volna.

Nyolc óra hosszáig hevernek a restek,

Kilenc óra való csak tunya nemesnek.

Délelőtti idő minden perce drága,

Testi - de kiváltkép észbeli munkára.

Az ember ilyenkor leginkább alkalmas,

Mikor még el nem kezd munkálkodni a has.

Nem jó kora reggel mindjárt sokat enni,

De az is árt, ha nincs a gyomorban semmi.

Egyél, ha éhes vagy, de sohase sokat,

Találd el mindenben a bölcs középutat.

Ebéd után magad ne szoktasd álomra,

E szokás rabságát hagyd a késő korra.

Könnyedebb mozgásban telhet egy fél óra,

Azután indulhatsz erősebb dologra.

A vacsora legyen könnyebb, mint az ebéd,

És a lefekvésnél pár órával elébb.

A szegény embernek nem való tivornya,

Jó munkára való erejét megrontja.