Sárközi György: Boldog ébredés

Valamikor egy mélyölü dajka roppant térdére vett,

S elringatott, elaltatott, nyugtalan gyermeket,

A feledés fehér tejével megitatott halálosan,

Ott pihenek máig öntudatlan, örökre álmosan.

Gyermek-testem hosszúra nyúlott s dajkám csak ringat, becéz,

Szakállam kiserkedt s vérembe sajdult a férfivé-levés,

Szemvájó hollók, szállnak az évek nagy tetemem felett

S én csak szunnyadok, mint Mária térdén a keresztrefeszített.

Szivemben különös álmok nyílak, fehérszirmos dalok,

Torkomban kiáltás fészkelődik és bénán hallgatok,

Megálmodtam a legszebb szerelmet, a legmélyebb életet,

S tagjaim zsibbadtak, mint palackba fojtott kisértetek.

Valamikor egy mélyölü dajka roppant térdére vett,

Roppant térdek ringatnak egyre: ébrednem nem lehet!

Míg egykor dajkám vad jajdulással öléből eltaszit, -

Boldogan ébredek látni akkor kezdet és vég titkait!