Pilinszky János: Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;

 lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.

 De láthatod, az istenek,

 a por, meg az idő

 mégis oly súlyos buckákat emel

 közéd-közém,

 hogy olykor elfog a

 szeretet tériszonya és

 kicsinyes aggodalma.

 Ilyenkor ágyba bújva félek,

 mint a természet éjfél idején,

 hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután

 újra hiszem, hogy összetartozunk,

hogy kezemet kezedbe tettem.