Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom

 Legszebb a sárga. Sok-sok levelet

 e tintával írnék egy kisleánynak,

 egy kisleánynak, akit szeretek.

 Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,

 s egy kacskaringós, kedves madarat.

 És akarok még sok másszínű tintát,

 bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,

 és kellene még sok száz és ezer,

 és kellene még aztán millió:

 tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,

 szemérmetes, szerelmes, rikitó,

 és kellene szomorú-viola

 és téglabarna és kék is, de halvány,

 akár a színes kapuablak árnya

 augusztusi délkor a kapualján.

 És akarok még égő-pirosat,

 vérszínűt, mint a mérges alkonyat,

 és akkor írnék, mindig-mindig írnék.

 Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:

 arany-imát írnék az én anyámnak,

 arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.

 És el nem unnám, egyre-egyre írnék

 egy vén toronyba, szünes-szüntelen.

 Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

 Kiszínezném vele az életem.