Czóbel Minka: Egy talányról

Megmozdul a föld, nő az élet!

A világ uj tavaszra éled,

Szétfoszlik a hólepte álom,

Mindent befénylő napsugáron.

Kizöldül száraz ágak vége,

Aranyfehérség távol égbe

Sírhantokról a hó leolvad.

Virulni fog már minden holnap.

Virulni- se te aggódva nézed:

E virulásból mi a részed?

Létörömben úszó világba'

Mi örökséged? néked szánva?

Mi? – Minden! – hisz’ egy vagy a léttel

Az örök boldog mindenséggel.

Ha lázza szíved által járja.

Hisz’ ez is csak az élet árja!

Félsz, hogy odavagy mindörökre

Föld porladó rögéhez kötve.

Hát nem tudod, boldogtalan:

A föld is csak az égbe van!