A formás, domborodó női popsi tipikusan az a cél, ami azt hiszem, nőket és férfiakat egyaránt lázba tud hozni. A nőket, hogy ilyen hátsóval büszkélkedjenek, a férfiakat pedig, khm, hogy a látványban hosszasan gyönyörködjenek. tovább

Egyelőre még nem hozta meg az életem a kemény munka gyümölcsét, a sikert. Ma még csak csodálattal figyelem azokat a nőket, akik erősek, magabiztosak és – ahogy mondani szokták – elértek valamit. Még tennem kell(ene) azért, hogy kamerák vegyék, ahogy csillogó ruhában teszem-veszem magam pl. egy liftben, mint Vajna Tímea. De! Még nem adtam fel, hiszen sokan csak nyugdíjas korukban találnak az önmegvalósítás útjára. Addig is próbálom megfogadni a Business Women Experts hat pontját, amelyet a sik... tovább

Tény azonban, hogy egyiken sem vagyunk makulátlanok, feladattal születtünk. Vannak olyan vonásaink, melyek előrevisznek az életünkben, és olyanok is, amelyekkel dolgoznunk kell, ha magasabb szintre szeretnénk lépni. Személy szerint én hiszek a józan paraszti észben és a szeretet által vezérelt lélekben. Abban, hogy mindannyiunkban meg kell ennek lennie; csillagjegytől, aszcendenstől és mindentől függetlenül. tovább

Lehetséges, hogy életedben volt olyan szakasz - főleg, ha gyerekkorodban sokat vártak tőled a szüleid - amikor a felelősséget teherként élted meg, de fontos különbség van a kettő között! A felelősség bizonyos esetekben inkább felszabadító érzés, semmint béklyó. A teher pedig akkor is nehéz, ha nem kapcsolódik hozzá felelősség. Egy kedves TANÁROM tudatosította bennem, hogy gyerekként nem a felelősség nyomasztott, hanem a teher, amiből túl sokat pakoltak rám. tovább

Ugye ismerősek ezek a mondatok: Te soha nem viszed le a szemetet, mindig a tévét nézed, soha nem foglalkozol velem, mindig csak mással törödsz - te is használod őket? Jobban tennéd, ha elfelejtenéd! Hogy miért?   tovább

Izzadok. Lihegek. Irgalomért imádkozom, de a hőmérséklet nem csökken. Kilépek az utcára - egek, ez a krematórium? Meghaltam és hamvasztanak? Vagy a tisztítótűz? Iszonyatos a hőség és nem úgy fest, mintha a következő pár napban csökkenni szeretne. Egy óriási eső kellene. Istenem, de jólesne egy vihar…   tovább

Én is kerestem magamról egy néhány éves képet, meg egy mostanit. És bizony, egymás mellé téve látszik a különbség. Míg régen, a tekintetem fáradt és meggyötört volt, az arcbőröm fakó, most fényesebb, élénkebb a tekintetem és ragyogóbb az arcom. Pedig most egyedül vagyok és sokszor túlhajtom magam. Viszont kiléptem a kapcsolatomból, amiben magányos voltam és csak vergődtem. Elkezdtem fejlődni spirituálisan. tovább

Korábban rendkívül idealista voltam, aztán megtört az élet. Na, azért nem ennyire rossz a helyzet, inkább úgy mondanám, mára realista lettem. Rengeteg álmot kergettem, nagyon idillikus elképzeléseim voltak. Valahogy úgy gondoltam, hogy ha most nem is olyan jó, egyszer majd nagyon jó lesz, csak a rózsaszín felhőkön fogok ugrándozni és soha nem kell semmilyen problémával szembenéznem. Aztán eljött a tinédzserkor és azóta folyamatosan realizálódik az élet. Manapság például erősen ingázok a kiábr... tovább

Nagyjából két és fél éve éppen szakdolgozatot írtam. A téma politikai kríziskommunikáció volt. Nem nagyon álltam fel a székből napokig, ez nagyon egészségtelen, de sajnos ez történt. Csak írtam, mint valami grafomán őrült. Aztán amikor elmentem a mosdóba és utána felálltam, éreztem, hogy a lábam combtól lábfejig gyakorlatilag lebénult. Nem mozdult percekig. Mintha érzéstelenítőt kaptam volna. Hosszú idő után visszatért belé az élet, én pedig visszaültem az irományom fölé. Aznap este a jobb té... tovább

Aimee Mullins olyan rendellenességgel – szárkapocscsont nélkül – született, ami miatt egyéves korában térd alatt mindkét lábát amputálni kellett. Ezzel együtt úgy éli meg az életet, hogy igazi – ahogyan multi körökben a beszélgetésbe angol kifejezéseket keverve mondják – „role model” bárki számára, legyen az ép vagy sérült embertársunk. tovább