"Gesztussal rángtam, rossz, ijedt szinész Egy percem lett vón: megmutatni a Fenségeset. Az istent. S már tova Fordult a fény. És ennyi az egész. (...)" tovább

"Igyekezz, ó igyekezz lélek E föld körén repülni túl! Nézz feljebb: ott tisztább az ének... Lásd: - hol csattogó harc hangja dúl: E föld-világon nem szívesen élek. (...)" tovább

(...) "Szerettem mindent, ami új, szerettem mindent, ami ódon: úsztam kanyar, gonosz folyókon, táncoltam a részeg hajókon (...)" tovább

"Csak bújnak ki az aszfaltból s belekóstolnak a levegőbe. Pipacsok a szeméten. Rügyek, bimbók a gerendarakások Szurkos tetején, kiket eleven frissé edzett a kátrány. (...)" tovább

"Mily gyorsan távolodsz a nagy időben tőlem, fiam. Már idegesen kelsz föl az ebédtől, eltünsz, szaladsz. (...)" tovább

"Szép nő s idegen ül velem szemben és lopva figyelem, míg fut velünk a villamos a parton, mit a Duna mos. (...)" tovább

"Emlékszem, egyszer az ágyad mellett ültem, S arra gondoltam, nem halnál egyedül. (...)" tovább

"(...)Tanyán lakom most, itt a régin, mely annyi romlás, szenny felett ugy élt, ugy él emlékeimben mint vihatatlan szép sziget (...)" tovább

"(...) a Lélek s lakói: meghitt emlékek, otthoni táj, vén szoba és rokoni arcok, s hány puha asszonyi árny (...)" tovább

"Az arcod tó. S olykor mint vércse húz át fölötte vijjogón a gond, s tükrén az oldhatatlan szomorúság sikamlós olaja ragyog. (...)" tovább