Az egyik legnehezebb dolog az életünkben, önmagunkon változtatni. Például elhagyni egy rossz szokásunkat, vagy lemondani valamiről, önbecsülést, önbizalmat építeni, szóval elemi átalakulást megvalósítani. Elolvassuk az erre vonatkozó szabályokat, tudomásul vesszük és megpróbáljuk beépíteni a gyakorlatba. Minden reggel odaállunk a tükör elé és elmondjuk ötvenszer, hogy értékesek, gyönyörűek vagyunk. Ártani biztosan nem árt, azonban azt gondolom, mélyen sejtszinten ez nem hoz tartós eredményeket. A változás persze lehet egy könnyű, gördülékeny folyamat, azonban sokszor nagyon küzdelmes út. Gondoljunk csak azokra, akik megfogadják, hogy többé nem gyújtanak rá - nem voltam még ilyen helyzetben, mert nem dohányzom, de el tudom képzelni - az első néhány hét, néhány hónap mennyire nehéz és gyötrelmes lehet.

Én is éppen egy ilyen szakaszban vagyok. Még nem tudom meghatározni pontosan, hogy mi ez, de érzem, most indultam el az úton, hogy megtaláljam azt, ki is vagyok valójában. 32 évesen. Eddig mintha más életét éltem volna. Ez egyébként elvileg egy csodálatos utazás, de ezt is meg kell szenvedni, komolyan vajúdni kell azért, hogy az új énem megszülessen. Hihetetlenül kemény lelki munka; nem elég elolvasni egy-két könyvet és mantrázgatni az ott leírtakat, mélyen befelé kell fordulni és meg kell keresni az okokat, következményeket, fel kell tárni a múltat, ízekre szedni, önmagamat is teljesen darabokra szaggatni, majd összerakni az újat, vagyis engem. Ez most nem a boldogság időszaka, hanem a reményé, az abba vetett bizalomé, hogy jó irányba haladok és megtalálom azt, akit keresek: az igazi önmagamat.

Sinkovics Szilvia