Azt mondják, az otthonunk mi vagyunk, ami körülvesz, minket az tükrözi a lelkiállapotunkat. Sokat írtam már arról, hogy mennyire kaotikus néha az életem, van, hogy ez már a lakáson is meglátszik. Bár negyedórát szigorúan a lakásra fordítok minden nap, néha ez nem elég. Ha rendet rakok, rögtön érzem a lelkemen is, csökken a stressz-szintem, élvezem a jó illatokat, a káosz eltűnését. Találtam néhány tanácsot, ami azonnali segítséget nyújt.
Számtalanszor előfordul, akár a ruhásszekrénnyel, akár a konyhával vagy fürdőszobával kapcsolatban, hogy kinyitunk egy ajtót, fiókot és észreveszünk legalább négy-öt olyan dolgot, amit már hosszú-hosszú hónapok óta nem használtunk. Dobjuk ki őket azonnal.
Tartsunk otthon adományozó dobozt, és ha valamit még fel lehet használni, de nekünk nincs rá szükségünk, rakjuk bele. Majd ezt csomagot vigyük el egy erre szakosodott szervezetnek.
Van olyan, hogy összegyűlnek a tennivalók, például el kell mosogatni, fel kell porszívózni, közben pedig tornyosul a ruhakupac a szobában. Ilyenkor például növelhetjük a rend látszatát, ha a vasalásra, hajtogatásra váró ruhakupacot beletesszük egy kosárba.
Szerintem mindenkinek ismerős a jelenség, amikor csak gyűlnek a lakás különböző pontjain a ruhák, mert kedvesünk vagy gyerekeink nem rakják be a szennyest a kosárba. Ha nagyon eluralkodik a káosz, elég csak annyit mondanunk, hogy hozzák mosásra a ruháikat, különben nekik kell kimosniuk.
Mielőtt vásárolunk, előtte „lomtalanítsunk”. Vegyünk egy szatyrot és járjuk körbe a lakást, nézzük végig, hogy mi az, amit ki tudnánk dobni, mielőtt új dolgokat vinnénk a lakásba.
A konyhában csak olyan gépet vagy eszközt tartsunk elől, amelyet tényleg mindennap használunk.
A számláknak, fontos iratoknak hagyjunk helyet egy fiókban vagy egy dobozban, így nem fognak a lakás valamely pontján tornyosulni, ráadásul kisebb az esélye, hogy elvesznek.
Apróságok, de tényleg segíthetnek. Csak egyszer kell kialakítani egy új rendszert, utána szinte magától működik.
