Hosszas terápiás folyamat alatt sem jöttem rá arra, hogy a sok szorongást, a sok békétlenséget, a harmóniamentességet önmagam elutasítása okozza. Számos problémát megoldunk azzal, ha megtanuljuk önmagunkat szeretni. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, hosszas folyamat eredménye lehet az önelfogadás. Buda László, pszichiáter “Mit üzen a lelkünk” című könyvében arról ír, hogy először is fel kell ismerni az önmagunktól való elfordulás jeleit, formáit:

Önmegkérdőjelezés - „Miközben az önreflexió az egyik legmagasabb emberi képességünk, amikor elkezd erős önkritikával párosulni, majd átitatódni önutálattal, előfordulhat, hogy teljesen elbizonytalanodunk saját magunkban és elveszítjük azt a belső iránytűt, amely az életben való haladáshoz nélkülözhetetlen.”

Önbecsmérlés - „Ez az a hétköznapi jelenség, amikor némán vagy hangosan, csúnya szavakkal korholjuk, szidjuk, alázzuk magunkat.”

Önelutasítás - „Ez az a jelenség, amikor bizonyos részeinket nem ismerjük el sajátunknak. A legtipikusabb, amikor valaki a teste bizonyos részeit utasítja el.”

Önelhanyagolás - „Ez az egyik leglátványosabb jelenség, csak rá kell nézni valakire, és többé-kevésbé látszik rajta, ha túl kevés figyelmet, törődést, gondoskodást és tiszteletet ad saját magának.”

Önámítás - „Ez az egyik legveszélyesebb szokás: hazudni önmagunknak. Az önámítás a felnőttkori őszintetlenség speciális esete – szintén eredetileg jó szándékból indul: nem akarjuk magunkat idegesíteni. Olyasmikkel etetjük magunkat, amik csitítják félelmeinket, elaltatják kételyeinket, elfogadhatóbbá tesznek minket saját szemünkben.”

Önsajnálat - „A felnőttkori önsajnálat is valószínűleg úgy indul, hogy először valami baj veszteség ér minket. A gond ott kezdődik, amikor az első együtt érző reakciónk elhúzódó panaszkodássá, nyavalygássá, sajnálkozássá fejlődik, és nem fordítjuk át cselekvésben vagy bölcs belenyugvásba. Ha nem találjuk meg a módját, hogy jó szívvel elfogadjuk a kialakult helyzetet, vagy változtassunk valamin, akkor idővel passzívvá, depresszívvé, komorrá válhatunk, és saját sebünk nyalogatása válik legfőbb ügyünkké.”

Első lépésként tehát fedezzük fel a jeleket, utána jöhet a gyógyulás. Addig is próbáljunk meg számunkra pozitív, szeretetteljes, biztonságos kapcsolatokat keresni.