Sokáig a perfekcionisták táborát gyarapítottam. Ami nem volt száz százalékos, az nem is létezett számomra, legyen az párkapcsolat, munkahelyi feladat, vagy bármi egyéb. Másokkal szemben időnként elnéző voltam, magammal soha. Tudatos odafigyelés kellett, és rengeteg munkámba került, hogy megengedjem magamnak: a kevesebb is elég. Sokat segített ebben, hogy anya lettem. A munka-háztartás-tanulás-szabad
És hogyan teljesítettem, teljesítek életem „fő műve”, a gyerekem kapcsán? Arról inkább ne is beszéljünk! Tegye fel a kezét, aki tökéletes szülőnek érzi magát! Vagy aki már élt át olyan pillanatot, amikor tökéletes szülőnek érezte magát! :) Szülőnek lenni – számomra – fogalmilag egyet jelent a tökéletlenséggel. Mert a legjobb szándékom ellenére is képes vagyok időnként rossz módszert választani, elfáradok, elfogy, valamint a körülmények, adottságok… Egyes dolgokon – rövid távon biztosan – nem tudok változtatni, ilyenkor csak kármenteni tudok, ennél többet nem. És már ezt is el tudom fogadni az életem részeként.
Hosszú évek teltek el, mire az élet számos területén megtanultam könnyedebben venni a dolgokat. És súlyozni, mi az, ami tényleg fontos. Ma már a fontos dolgokat is könnyedebben végzem, a sorsszerűségre, a megérzéseimre bízva magam. Nem borulok ki a hibáimon, hanem elfogadom őket az életem, a megéléseim részeként. Még akkor is, ha ezekkel érdekeket sértek, vagy másokat megbántok. Ugyanakkor egyáltalán nem esik nehezemre kritikát gyakorolni, belátni, elismerni, elnézést kérni, változtatni.
Egy TANULMÁNY szerint a perfekcionizmus fokozott kockázati tényezőként játszik szerepet az öngyilkosságokban. Egyes élethelyzetekben bizonyos mértékű perfekcionizmus szükséges a túléléshez, de ha a tökéletességre törekvés rögeszmévé válik, akkor felfalja az egyént. A perfekcionista emberek általában nagyon önkritikusak, folyamatosan arra törekednek, hogy (tipikusan a szülők vagy más tekintélyszemélyek által generált) magas elvárásoknak feleljenek meg, azonban gyakran bizonytalanok, elég jók-e, elérték-e teljesítményükkel a kívánt hatást.
Tíz jel, miszerint perfekconista vagy:
Gordon Flett professzor, az említett tanulmány egyik szerzője szerint, aki az alábbi tíz dologban magára ismer, az jó eséllyel a perfekcionisták táborát gyarapítja:
1. Folyamatosan morfondírozol a hibán, amit elkövettél.
2. Erősen versenyző típus vagy, és nem tudod elviselni, ha teljesítményben alul maradsz másokhoz képest.
3. Valamit csak tökéletesen tudsz csinálni, vagy sehogy.
4. Másoktól is tökéleteset vársz.
5. Nem kérsz segítséget, ha az csak a legcsekélyebb mértékben is hibának vagy gyengeségnek tűnhetne.
6. Még akkor is ragaszkodsz a dolgokhoz, amikor mások már rég feladták.
7. Rendszeresen hibát találsz másokban, s kijavítod őket.
8. Abszolút tisztában vagy mások igényeivel és elvárásaival.
9. Teljes mértékben tudatában vagy, ha mások előtt hibát ejtesz.
10. Feltűnt neked a hiányzó „i” betű a lista címében. ;)
