Hogyan hat a szülő a gyerekre? Felnőtté tud-e válni valaki diktatórikus nevelés hatása után? Mekkora hatalma van egy apának és egy anyának az utódok felett?

Mindenre választ ad életem eddigi legbizarrabb, talán legbetegebb, de bátran állíthatom, egyik legzseniálisabb filmélménye, a Dogtooth (Kutyafog, bár a Szemfog előnyösebb címadás lenne). Girogios Lanthimos rendező ugyan rendkívül szélsőségesen, eltúlozva, de bemutatja, hogy mit okoz egy emberben, ha a szeretetre épülő nevelés helyett valaki szabályok és büntetések között éli gyermekkora mindennapjait.

A görög film egy családról szól, melyből megtudhatjuk, mi történik akkor, ha három gyerek teljesen izoláltan – televízió, rádió, internet és kortársak nélkül – nő fel. A külvilágról éppen csak annyit tudnak, amennyit szüleik elmesélnek nekik, gyakorlatilag rabságban élnek. Ebben pedig nincs sok köszönet. A tinédzserkort elhagyó fiú és két lánytestvére – akiknek egyébként nevük sincs – például úgy tudják, hogy a kapun csak kocsival lehet áthajtani, kint macskaszörnyek garázdálkodnak, a repülők pedig tenyérnyi makettek.

A rideg, megváltoztatott jelentésű szavakkal teli párbeszédek jól mutatják, mennyire debilizálható valaki, mind szellemileg, mind érzelmileg. Bizarabbnál bizarabb szituációknak lehetünk tanúi, mikor az egyik lány azt hiszi, hogy a testvére vállának nyalásáért kérhet cserébe valamit, vagy amikor az anya bejelenti, hogy szülni fog két gyereket és egy kutyát. De az is megdöbbentő, hogy a szülők abban a tudatban tartják a gyerekeket, hogy akkor hagyhatják el a szülői házat, ha kiesik a szemfoguk. A motivációjuk nem derül ki teljesen, egy-egy elszólásból lehet sejteni, hogy a szülők az erkölcstelen világtól akarják „megvédeni” gyerekeiket.

Az apa igazi diktátor, nagyon merev szabályokkal, kemény büntetésekkel tartja fenn a rendszert, az anya pedig maximálisan kiszolgálja. Ahogy az lenni szokott, a szülők által felépített világ egyszer csak összeomlik, néhány pillanatra érzelmek jelennek meg az arcokon. Természetesen az életben ilyen talán nincs, vagy csak nagyon ritkán fordul elő, de a film nagyon jól ábrázolja, hogyan alakítják szüleink hitrendszerünket, a magunkról és a világról alkotott képünket, káros módszerekkel hogyan zárnak a saját elménk börtönébe. A film tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlott, ám a maga szokatlan, átlagos filmektől eltérő világával azonnal beszippant.