Manapság minden kapható, igaz, sokszor csillagászati árakon. Gyermekek cuppannak rá a fagyis- és jégkrémespultra percekig, hogy a több tucat, ma már nem is különlegességnek számító hűsítő csemegefajtából kiválasszák azt, amit anyuka és apuka pénztárcája megengedhet magának gombóconként/rudanként kétszázért.
Nem mindig volt ez így. Korosztályunk, a csaknem negyvenesek még arra emlékszünk, amikor a „cukiban” lehetett választani a vanília és csokifagyi között. Az már-már a fényűzés kategóriájába tartozott, amikor puncsot is lehetett kapni!
Jégkrémből sem volt több márka megszámlálhatatlan keverékének választéka. Volt a Leo jégkrém, abból is csoki vagy vanília. Talán ebből is volt puncs nagy ritkán, de megmondom őszintén, erre már nem emlékszem.
A gépi fagyiról se feledkezzünk meg! A „csavaros fagyi” árára határozottan emlékszem: 50 fillér volt, majd nagy megdöbbenésünkre felment az ára 2 forintra, ezt kész tragédiának éltük meg. Abból is volt kis és nagy adag, a választék pedig szigorúan csoki és vanília volt.
Csodálkozva néztük Bud Spencer és Terence Hill klasszikusából a FAGYIS jelenetet. Ennyi fajtáról álmodni sem mertünk! Még hogy a pisztácia kifogyott!
Boldog gyermekkorunk volt annak ellenére, hogy néha bizony nagy-nagy hisztit kellett levágni, hogy egy gombóc csokifagyit kisírjunk.
Barna S. Ödön