Nem akarnak gyereket, de sokan közülük kifejezetten szeretik a gyerekeket. Mások már egy gyerek látványától is rosszul vannak. Vannak, akik kizárólag az állatokért tudnak lelkesedni. Néhányuknak a meddőséggel kellett szembenézniük, mások küzdenek azért, hogy lehetséges legyen számukra a művi meddővé tétel. Ők a tudatosan gyermektelenek, child free-k, röviden CF-ek.
Számtalan oka lehet annak, ha egy egészséges, felnőtt embernek nincs gyereke. Például az, hogy egyáltalán nem is akar. És kikéri magának, hogy bárki is számon kérje rajta ezt. Hiszen szabad akarat van, elvileg mindenki azt csinál az életével, amit akar. Nem mindenkinek az a vágyai netovábbja, hogy egy-két-sok gyerek népesítse be az otthonát. Igen, a tudatosan gyermektelenek úgy hiszik, hogy nekik is jár az, hogy tiszteletben tartsák a döntésüket és azt, hogy hogyan akarják élni az életüket. Hiszen nincs olyan érv, ami alátámasztaná, hogy ez csak akkor jár az embernek, ha szülővé válik.
Öten vagyunk testvérek. A sors úgy hozta, hogy a húgaim neveléséből a normálisnál lényegesen nagyobb részt kellett vállalnom. Már 7-8 éves koromban terelgettem, fürdettem, altattam a két húgomat. Azután született még két húgom és amikor anyánk meghalt, 24 éves koromban én lettem a gyámjuk. Szóval négy gyereket neveltem fel. Így aztán saját gyerekre nem is igazán gondoltam. Egy rövid idő volt, amikor úgy gondoltam, hogy hadd jöjjön. Végül nem sikerült, de nem az én testem mondott nemet. Illetve, igazából nem tudom, hogy az én testem mit mondana: soha nem voltam várandós. Ma már egyértelműen ki tudom jelenteni, amit mindig is tudtam: ez így van jól. És ma már azt is tudom, hogy én magam is a CF emberek közé tartozom.
Feminista viszont nem vagyok. Sőt, kifejezetten hiszek a tradicionális férfi-női szerepekben. Nagyon szeretnék néha gyenge nő lenni - de erős nőnek születtem, ez van. Ugyanakkor az abortuszt sem pártolom. Hiszek a magzati jogokban, örülök minden egyes lombikbabának, mert egyszerre diadalai ők a tudománynak és a teremtésnek. Az, hogy én gyermektelen vagyok, nem jelenti azt, hogy mindenkire ezt az életet kényszeríteném, vagy ezt tartanám kívánatosnak. Épp ellenkezőleg: a szabad akaratban hiszek és abban, hogy mindenki élje az életét úgy, ahogyan szeretné.
Néhány gyermektelennek a meddőséggel kellett szembenéznie. Közülük néhányan dacból, talán elkeseredettségből lettek CF-ek. Mások már azután tudták meg, hogy nem is lehetne gyermekük, miután úgy döntöttek, hogy nem is akarnak. Nekik egy gonddal kevesebb, sokan még szinte örömmel is fogadták az orvosi diagnózist. Mások művi meddővé tétellel próbálkoznak, néhányan el is végeztették a beavatkozást. A férfiak így szeretnék megakadályozni azt, hogy egy nő, esetlegesen visszaélve a szaporodási képességével, valamilyen trükkel mégis apává tegye őket. Sokan pedig az állatok iránti rajongásukat úgy tudják megélni, ha nem vállalnak gyereket. Ahogyan a szülők is sokfélék, ugyanúgy a gyermekteleneké is mind-mind egyedi sors, egyedi történet.
A közösségi oldalon persze már nekik is vannak csoportjaik. Beléptem az egyikbe. Amit tapasztaltam, az kicsit vegyes volt, de azt kell mondjam, többségében inkább pozitív. Persze volt, aki gyűlölködött, de nem ez az általánosan jellemző stílus. A többség kiváló helyesírással, kifejezetten intelligens módon posztol és kommentel. Üdítő élmény ennyi széles látókörű, okos és értelmes embert egy csoportban látni, akik tisztelettel bánnak egymással és megértéssel viszonyulnak a többiekhez. Nekem az volt a legnagyobb kérdés, lehet-e párkapcsolatot, házasságot létesíteni úgy, hogy annak nem célja a közös gyerek? Lehetséges-e, hogy egy kapcsolat ne a szülővé válásról szóljon? Jelentem, lehetséges. Sőt, boldog kapcsolatok, házasságok működnek így. Persze bármikor meggondolhatja magát bármelyik fél - de ez szülőként éppen úgy előfordulhat.
Amiért csoportot alkottak, csoportba tömörültek, vagy hogy egyáltalán ennek igénye felmerült, az egyrészt az, hogy mindenki szeret hozzá hasonlókkal ismerkedni, csevegni. És végül is miért ne? Kismamacsoportok is ezrével vannak a Facebookon. Nem ítélkezni akarnak ők, nem a világot megváltani: ami kiveri náluk a biztosítékot, az a felelőtlen és túlzott gyermekvállalás, a rossz vagy hiányzó nevelés, valamint az, amikor valaki úgy válik szülővé, hogy közben alapvető dolgokkal nincs tisztában, tudatlan és emellett még esetleg agresszív is. Sokan azért nem akarnak gyereket, mert úgy gondolják, erre a lealjasodott világra nem szülnek. Valljuk be, akár kimondjuk, akár nem, ezzel a legtöbben együtt tudunk érezni.
Bizony, nem kell mindenkinek gyereket vállalnia. Ha valaki nem tud, nem akar, nem érzi magában a késztetést, akkor ne váljon szülővé. Nem a gyerek a siker egyetlen fokmérője. Nem kizárólag egy gyerek az, ami által lenyomatot hagyhatunk a világban. Annyi útja van a boldogságnak. A lényeg, hogy mindenki találja meg a sajátját. Társadalmi konvenciók és elvárások nélkül.
(Cikkünk 2018. január 31-én jelent meg.)
