A múlt század fordulójának magyar művészeti élete bővelkedett az igazi zsenikben. Ilyen nagy tehetségű, fiatalon hősi halált szenvedett kétnyelvű költőnk volt Békássy Ferenc is, aki a Vas megyei Zsennyén nagybirtokos nemesi családba született. Ha ma ellátogatunk a felújított sennyei kastélyba - amelyről az IgenÉleten már korábban jelent meg írás ITT - akkor az építészet és a természet lenyűgöző és magával ragadó harmóniájában lesz részünk. Talán nem véletlen, hogy a lírai érzékenységű fiatalember, Békássy Ferenc gyermekkorát ilyen mesebeli környezetben tölthette el.

A fiatal nemesifjút édesanyja a legnevesebb angliai iskolákban taníttatta. Így alakult, hogy rendkívül jó barátságba került a korszak angol nemzetiségű, haladó gondolkodású művészvilágával. Az első, máig is neves iskola a Bedales volt, ahol Békássy Ferenc ismeretséget kötött Noel Olivierrel, az arisztokrata felmenőkkel rendelkező, intellektuális beállítottságú lánnyal. Ez a plátói szerelmi kapcsolat ihlette Békássy Ferenc szerelmes leveleit, amelyek a fiatal férfi rajongásán kívül folyamatosan bővülő műveltségi érésének megosztását is jelentették.

„És milyen irodalmi műveket olvasol mostanában - mire jutottál Shakespeare költészetével? Ismered azt a szonettet, ami így kezdődik: „Hű testvérlelkek egybeforradása?”(a CVII., azt hiszem). Ha klasszikusokat akarsz olvasni, akkor a „Visszanyert Paradicsomot” tudom ajánlani, amit sajnos gyakran becsmérelnek…”

Később az angol nyelven tökéletesen beszélő és író fiatal magyar nemes a Cambridge King’s College-ban tanult tovább, míg Noel orvostanhallgató lett egy másik neves angol egyetemen. A szerelmi érzés és vágyakozás a szeretett nő iránt azonban nem lankadt, és Békássy tovább írta kérlelő leveleit.

„De azért abba nem tudnék beletörődni, hogy ne láthassalak többé. …És nincsen szó semmilyen egyoldalúságról: sokkal inkább bizonyos tartózkodásról mindkét irányban - ami azonban mon Dieu, még nem a világ. És az ég szerelmére! Nagyon kérlek, ne ítéld a kapcsolatunkat merő irodalmi levelezésnek! - Biztos vagyok benne, hogy van elég ismerősöd, akikkel akár beszélgethetsz is ilyesmiről!”

A levelezés azonban Békássy Ferenc hadba vonulásával és halálával tragikus véget ért.

„Még mindig nem tudom elhinni, hogy mindnyájatokat ott hagytam csapostul-papostul, pedig nem is lehetne ennél biztosabb - lehet, hogy a háború nem is ér véget, csak ha már mindenki teljesen belefáradt. Az emberek gyorsan hozzászoknak a háborúhoz… Nagyon vágyódom utánad, és a többiek után. Gyakran gondolok rád. Ugye találkozunk még, Noel?”

Néhány héttel később Békássy Ferenc huszárhadnagy hősi halált szenvedett. Az alig 22 éves, magyar származású, európai műveltségű fiatalember magyar hazája szabadságáért vonult hadba. A sok külföldi élmény, tanulmány, barátság sem csorbította benne a hazaszeretetet. Ha esetleg Angliában járunk, ne felejtsük el meglátogatni és tiszteletünket tenni a cambridge-i King’s College Chapel-nek nevezett katedrális oldalkápolnájának emléktáblájánál, ami őrzi az első világháborúban hősi halált halt Békássy Ferenc és társai nevét. Ha pedig a zsennyei kastélyba látogatunk, idézzük föl a nagy műveltségű fiatal költő emlékét.

(A cikkünkben idézett levélrészleteket Balogi Virág fordításában közöltük.)