Mint ismeretes, Móricz Zsigmond életében meghatározó szerepet töltöttek be a nők. Mind feleségei, mind lányai az író életét alakító, sokszor irányító személyek voltak. Velük és általuk lett teljes a móriczi életmű. Ismerkedjünk meg röviden az író nagy, plátói szerelmi kapcsolatával.

Móricz Zsigmond első felesége Holics Eugénia volt, akitől az írónak három lánya született, közülük Móricz Virág az író személyes titkára is lett, majd később írónővé vált. Móricz első házassága sok vitával, viszállyal, szenvedéssel teli kapcsolattá változott, amelynek tragikus véget vetett az író feleségének öngyilkossága. Második feleségével, Simonyi Mária színésznővel kötött házassága sem volt felhőtlen boldogsággal teli. Mindeközben azonban 1925-től kezdődően hosszas és mély szerelmi, lelki, szellemi levelezés bontakozott ki Móricz Zsigmond és Debrecen város egykori polgármesterének özvegyen maradt felesége, Magoss Olga között. Az író hitt abban, hogy mindazt a szellemi, lelki szárnyalást és megnyugvást, amelyet ezidáig keresett, Magoss Olgában megtalálta, mégis a házassági ajánlatra nemleges, elutasító válasz érkezett. Az író életében ez a kapcsolat a mély lelki élet megélésének lehetőségét adta, mert Magoss Olgában Móricz gondolatainak, problémáinak értő befogadójára talált. Móricz Zsigmond és Magoss Olga levelezését 1995-ben adta ki a Püski Kiadó. Ez a levelezés több mint 17 évet ölel fel, kisebb-nagyobb kihagyásokkal.

Ezekből a levelekből megismerjük a korszak nagy művészvilágának eseményeit is. Móricz őszintén vall a Nyugat folyóirat kiadói gondjairól is, amely az író részéről nagy anyagi kockázattal, bizonytalansággal járt. Később sok beszámoló olvasható az író vidéki, országjáró útjairól, ahol más-más tapasztalatokat szerzett Móricz az olvasási szokásokról. 1930 őszén így írt egy vidéken tett látogatása után Magoss Olgának:

„...Ugyanis Debrecennel nagy baj van. Az emberek különösképpen nem élnek lelki életet. Ezért nem vesznek könyvet sem, s ha igen, nincs róla kritikájuk, nem tudják, hogy az irodalom milyen fontos, szent és nagy dolog. Nem tréfa és nem olyan szokványos valami, amit hivatalosan dicsőítenek. Valami más. Élet. Az olyan ember élete, aki irodalom segítségével tájékozódik ebben a szomorú világban, hallatlanul gazdagabb, mint azoké, akik éppen csak leélik az életet.”

Aztán az újabb és újabb házassági ajánlatra tett visszautasítás sem tántorította el az írót a levélírástól, sőt keserűségében még őszintébb, nyíltabb hangnemre váltott.

„Azt a másik módszert, amit ajánlott: azt nem, azt nem lehet… Mi az a barátság?...A barátságnak csak egyetlen lehetősége van: a teljes, a korlátlan őszinteség és együttérzés. Az a barátok közt nincs, kivált férfi és nő közt…Én is csak azt kívánom az égtől, mentse meg magát a keserűségtől, a bánattól, a gondtól, a fájó gondolatoktól. Náthától és fájdalmaktól, hogy legyen a Maga élete szebb és tisztább mint az enyém, adjon Isten magának még örömet és boldogságot és megnyugvást.”

Ha az igen bőséges, többszáz oldal terjedelmű levelezést elolvassuk, vagy csak beleolvasunk, akkor bepillanthatunk egy olyan író hétköznapjaiba, amelyek nem voltak mentesek a sokszor testet-lelket nem kímélő szellemi munka rendkívüli mennyiségétől. Móricz Zsigmondnak ez a beteljesületlen szerelmi kapcsolat azonban ihletet és erőt adott a mindennapok mélyebb átéléséhez, vagy sokszor nehézségekkel teli túléléséhez is.