Az ENSZ, mint minden évben, idén is nyilvánosságra hozta a Világboldogsági Jelentését, melyben 150 országot szemlézett meghatározott szempontok alapján, hogy aztán a lakosok boldogsági indexe szerint rangsorolja őket. 

A legboldogabb emberek Dániában, Svájcban, Izlandon és Norvégiában élnek, a legboldogtalanabbak pedig - nem meglepő módon - a háború sújtotta országokban, így Szíriában, Afganisztánban vannak. Magyarország a közel 150 országból a 91. helyen végzett. Elkeserítő adat, nem vitás. De mi lehet az oka annak, hogy ennyire boldogtalan nemzet vagyunk? A kutatás alapjául az oktatási és egészségügyi rendszereken túlmenően az átlagjövedelem, a szegénység mértéke és az egy főre jutó GDP nagysága szolgál. Az anyagi gondokon túl azonban más problémákkal is szembe kell néznie a családoknak, háztartásoknak. Épp ezért a kutatás során az anyagi kérdéseken túl olyan szempontokat is figyelembe vettek, mint a személyi szabadság mértéke, a választási lehetőségek nagysága, az adományozási hajlandóság vagy éppen a várható élettartam. 

A probléma tehát rendkívül sokrétű. Ahogyan az ENSZ kutatása is rámutat, a boldogtalanság csak részben pénzügyi kérdés, jelentősen befolyásolja mindemellett a lakosság egészségügyi helyzete, mentális jóléte, a szórakozásra, kikapcsolódásra szánt idő mennyisége és minősége is, illetve a családok összetartása, gyarapodása is. Ez utóbbiban szintén rendkívül rosszul állunk, és itt most szintén a száraz tényekre és statisztikai adatokra fogunk hagyatkozni. Egy 2012-es statisztika szerint Európában nálunk már csak Svédországban és Észtországban élnek kevesebben házasságban, a válások száma rohamosan nő, ezzel párhuzamosan pedig a gyermekvállalások száma is elkeserítően alacsony. Szintén egy néhány évvel ezelőtti adat szerint Magyarországon átlagosan 1,4 gyermeket szül egy nő. És ez nem azért van az esetek túlnyomó többségében, mert nem akar több babát vállalni. Hiába vágyik két-három-négy gyermekre, fél attól, hogy nem tudja majd megteremteni azokat a körülményeket, amelyek között jólétben és jól létben tudja felnevelni őket, ezért sajnos sok esetben a második, harmadik kicsi meg sem születik. Igen, itt ismét visszakanyarodtunk oda, hogy a boldogtalanság forrása részben az anyagi lehetőségek vélt vagy valós hiányában rejlik.

Az egészségi állapotunk is katasztrofális. Rettenetesen magas a szív- és érrendszeri betegek, a daganatos megbetegedésben szenvedők, a cukorbetegek száma hazánkban, emellett pedig, ahogyan arra Zacher Gábor toxikológus, a Honvéd Kórház főorvosa is nemrégiben rámutatott: 800 ezer alkoholista országa vagyunk. Nem sportolunk, nem táplálkozunk kiegyensúlyozottan, borzalmasan sokat idegeskedünk és rosszul alszunk.

Minden mindennel összefügg - mondhatnánk, hiszen, ha valaki rossz anyagi körülmények között él, az hajlamosabb lesz a szenvedélybetegségekre, annak az egészségi állapota leromlik, tönkremegy a házassága és fiatalon eltávozik az élők sorából. De vajon tényleg ilyen sötét a jövőkép? Mindannyiunknak hinnünk kell, hogy ez nem így van. Hiszen ha az amúgy is rezignált társadalom még inkább belesüpped a saját vélt vagy valós nyomorába, ha nem tesz semmit azért, hogy ez megváltozzon, hogy az életünk jobbra forduljon, akkor jövőre már nem a 91. helyen leszünk, hanem versenybe szállhatunk Togóval vagy Szomáliával.

Mi lenne a teendő? Megrázni magunkat és lépéseket tenni a jobb élet, a jobb életkörülmények felé? Szerintem igen. Hiszen könnyű mindig panaszkodni, az első lépést megtenni azonban sokkal nehezebb - ahhoz bátorság kell és elszántság. Vissza kell vennünk az uralmat saját magunk felett, az önbizalmunkat meg kell erősítenünk. El kell hinnünk, hogy igenis jobbak, többek vagyunk annál, mint amik tegnap voltunk, vagy mint amik ma vagyunk. Becsüljük meg azt, amink van, örüljünk annak, amit birtoklunk, hogy fedél van a fejünk fölött, hogy meleg ételt tudunk tenni az asztalra, hogy szeretjük egymást. Ne foglalkozzunk mindig azzal, hogy másnak mije van, nekünk pedig mink nincs, hiszen ez maga a boldogtalanság forrása! Fejlesszük magunkat, merjünk változtatni, merjünk döntést hozni, lépjünk ki a komfortzónánkból és harcoljunk például egy jövedelmezőbb állásért! Küzdjünk azért, hogy letegyük a cigarettát vagy a borosüveget, tegyünk meg mindent azért, hogy egészségesebbek legyünk és így szebb és boldogabb életet teremthessünk a gyermekeinknek.