Egyre inkább közismert tény, hogy a meséknek gyógyító ereje van. Amikor erről beszélgetek valakivel, kiderül, még mindig sokan azt hiszik, hogy ez csak gyerekekkel működik. Azonban rendkívül hatékony felnőttek esetében is. Nem titkolom, már többször írtam róla, hogy már sok-sok éve járok pszichológushoz, önismereti csoportba, szívesen próbálok ki új módszereket. Most lehetőségem nyílt arra, hogy elmenjek egy mesecsoportba.

Kíváncsian álltam elébe, izgatottan vártam. Egyáltalán hogyan fogunk dolgozni, hogyan kell elképzelni egy ilyen folyamatot?   A vezetővel együtt hatan vagyunk a csoportban. Minden alkalmat egy beköszönéssel kezdünk, amikor elmeséljük, hogyan érezzük magunkat, milyen állapotban kezdjük a „munkát”. Ezt egy kis relaxáció követi, hogy megnyugodjunk és az „itt és mostba” kerüljünk, majd meghallgatjuk a mesét, melyet a csoport vezetője olvas fel, ezek után pedig valamilyen eszközzel – kréta, kollázs, festék stb. – ábrázoljuk azt az érzést, jelenetet, ami megragadt a meséből. Mielőtt bárki megijedne, ilyenkor nem egy gigantikus alkotás az elvárás, akár pálcikaembereket is rajzolhatunk. Az én kézügyességem például egy kétévesével ér fel, de eddig az alkotás volt az, amivel a leginkább elmélyítettem az önismeretemet. Legutóbb a Jancsi és Juliskával és porpasztellel dolgoztunk. Mint kiderült, számomra sokkal fontosabb a történet mint gondoltam. Egyrészt a gondolkodás és az érzelmek egyensúlyáról, egy bennem lévő nem tápláló kapcsolatról és a megoldáskeresésről, lelki transzformációról, talán egy kicsit a felnőtté válásról is szól.

„A népmeséket évszázadok kollektív tudata csiszolta, a mesélők mindig belehelyezték a történetbe a felgyülemlett tapasztalatokat. Az az alaphelyzet viszont, hogy a jó megpróbálja legyőzni a rosszat, megvan a modern mesékben és fantasztikus filmekben is. Ugyanakkor az üzenetük sokkal sivárabb, mert ezen kívül mást nem mondanak. A mese mindig azzal kezdődik, az az alaphelyzete, hogy krízis van, megbomlott az összhang, hiányállapot lép fel – például meghal az öreg király, vagy a felserdült, ifjúvá érett gyermekeket a szülők már nem tudják eltartani, így elindulnak pogácsával a tarisznyájukban szerencsét próbálni, hogy megélhetést, majd párt találjanak maguknak. A legtöbb mese arról szól, hogy a főszereplői a próbatételek, és megküzdés során megtanulnak alkalmazkodni a külvilághoz...Visszavezeti az embert a gyökereihez. A népmesékben van egyfajta tisztaság: nincs bennük egy felesleges betű sem. Minden mondat az emberi lélek működéséről szól, az életben való eligazodást segíti. A mesehallgatás nagy energiákat képes felszabadítani: a terápia során sokszor le is rajzoljuk, ami minket a mesében megfogott. Nem véletlen, hogy ki-ki egy mese melyik mozzanatát választja: a választott meserészlet a saját életére vonatkozik, azzal van ugyanis dolga, amit a lerajzolt jelenet szimbolizál.” -  mondta egy interjúban Antalfai Márta, a meseterápia egyik legismertebb hazai szakértője.

A mi mesecsoportunk öt alkalmas, de így is sokat profitálok belőle lelkileg. Akinek van rá módja és kíváncsi rá, feltétlenül próbálja ki!