Apró lépésekben tudnak beépülni a szükséges változások. De abszolút jó hír, hogy a sok-sok apró lépés összeáll, és lehet nagyot ugrani, nagyot változtatni – mondta portálunknak adott interjújában Végh-Fodor Mónika meseterapeuta. Arról is beszélt, hogyan gyógyítanak a mesék, mit jelentenek az embernek a történetek.

IgenÉlet: Egyre népszerűbb manapság a meseterápia. Hogyan hat, hogyan működik?

Végh-Fodor Mónika: Ideális esetben a meseterápia az élet természetes része lenne. Hiszen az egyik legfontosabb dolog - ami emberré tesz bennünket-, hogy történeteket mondunk és hallgatunk. A pletyka, az anekdota vagy egy vicc is történet. Ilyen az agyunk, így működünk, hogy történetekre reagálunk. A történetek képei pedig beíródnak a tudattalanunkba. A népmesék olyan történetek, amelyek élni segítenek. Jól élni. Hajdanán a népmesék voltak az emberek pszichológusai és életvezetési tanácsadói. Aztán a városi kultúra előrenyomulásával a mesék a gyerekszobákba szorultak, a felnőttek pedig elkezdték azt hinni, hogy a „mesebeszéd” olyasmi, ami nem reális. Pedig a legmélyebb bölcsességek és igazi erő van a mesékben. Bármilyen élethelyzetben és életkorban érdemes nyitni a mesék felé. A népmesék pedig olyan terápiás erővel rendelkeznek, amely önismereti és életvezetési kérdésekben is hatékonyak, de közösségi szinten, szervezetfejlesztés vagy csapatépítés céljával is jól használhatóak.

IÉ.: Meseterapeutaként dolgozol. Milyen meséket választasz a munkádhoz?

V.F.M.: Többségében népmesékkel dolgozom, illetve népi mondókákkal is. De időnként olyan is előfordul, hogy egy-egy műmese nagyon erősen tud hatni terápiás értelemben is. A blogomon írtam már Lackfi János és Szegedi-Szabó Béla kortárs szerzők meséiről is, és biztosan lesz is még sok hasonló bejegyzésem. A meseválasztásnál az az elsődleges szempont, hogy a mese és a kliens kérdése, helyzete össze tudjon találkozni. Az a cél, hogy a mese lehetőséget adjon új felismerésekre, és ezáltal motiválja a klienst változtatásra.

IÉ.: Vita tárgya, hogy csak a népmesék gyógyítanak-e, vagy a műmesék is „felhasználhatóak” erre a célra.

V.F.M.: A világban sokféle meseterápiás irányzat él, és működik hatékonyan. Az biztos, hogy a népmeséknek mint ősforrásoknak kiemelt szerepük van a terápiában, de sokan dolgoznak műmesékkel, mondákkal, sőt, a kliensek által a terápiás folyamatban írt mesékkel. Minden jó lehet, ha segíti elérni a célt, azt a célt, ahová a kliens tart.

IÉ.: Ebben a modern világban nagyon nehéz felvenni a versenyt a rengeteg technológiai eszközzel, számítógépes játékkal. Mennyire tudott megmaradni a mesék értéke?

V.F.M.: Úgy látom, hogy egyre többen érzik, hogy a „kütyük” használatát limitálni kell, mert éppen az emberségünk sérül, ha a személyességet zárójelbe tesszük. A meseterápiás előadásaimon és beszélgetős estjeimen is úgy látom, hogy hatalmas élmény tud lenni a mesékkel való személyes találkozás. A terápiában is katartikus ereje van a mesékkel való szembesülésnek. Egyébként, ha egy kisgyereknek naponta mesélnek (és nem egy tabletet tolnak elé mesék helyett, másfél évesen), akkor érdemes megfigyelni, hogy mennyire lelkes, amikor mesét hall. Együtt rezdül a lelke a mesével. A felnőttekkel is így van ez, ha előhívják magukból (akár egy meseterapeuta segítségével) a mese iránti vágyat – merthogy ez mindenkiben ott él.

IÉ.: Irodalmár vagy. Mikor találkoztál először a meseterápiával? Mindig is szeretted a meséket?

V.F.M.: Igen, mesék szőtték át a gyerekkorom, de aztán én is elvesztettem a fonalat. Az egyetemen inkább úgy gondoltam a mesékre, mint alapszövegekre, amelyek aztán megihletnek egy Shakespeare-t, és a mesés ihletből születik egy világraszólóan nagy dráma. Aztán találkoztam a meseterápiával mint elmélettel, de ekkor még mindig nem hittem, hogy egy különleges terápiás formát ismertem meg. Apu halála után viszont jött néhány hét, amikor csak bámulni és meséket olvasni tudtam. A mesék segítettek talpra állni. Akkor éreztem meg igazából, micsoda őserő van bennük. Őserő, ami ugyan másként, de mind a gyereknek, mind a felnőttnek fontos.

IÉ.: Készülőben van egy könyv is a témával kapcsolatban. Miről szól? Mikor találkozhatunk vele a könyvesboltok polcain?

V.F.M.: 2017 őszére tervezzük a megjelenését a kiadóval, az utolsó simításokat végzem rajta, úgyhogy ez most tényleg nagyon aktuális. Izgatott is vagyok, remélem, hogy sok emberhez eljut majd. Meséken keresztül azt mutatom meg benne, hogyan tudják a mesék, a népmesék megszólítani a felnőtt embert. Szó lesz benne nőiségről, gyereknevelésről, párkapcsolatokról, motivációról, férfiakról, karrierkérdésekről – szóval mindarról, ami egy mai embert foglalkoztat. Mindez a mesék szemüvegén át. Írni is nagyon izgalmas volt, remélem, az olvasók is szeretni fogják!

IÉ.: Van egy saját blogod, amely a lelki egészségről, a harmonikus életről szól. Az emberek nagy része folyamatosan megoldásokat keres. Szerinted hogy érhető el a lelki egészség és a harmonikus élet?

V.F.M.: A Táltosparipa blog középpontjában természetesen a meseterápia van, de igyekszem sok hasznos módszerre felhívni a figyelmet a mentálhigiéné világából. Ami szerintem alapvetően fontos, az az, hogy el kell fogadni, hogy „csodamódszerek” és villámgyors megoldások nincsenek – hiába ígérik ezt újabbnál újabb receptek. A lelki életünk és a fizikai állapotunk is olyan, mint egy kert: folyamatosan gyomlálni kell. Palántákat ültetni, felnevelni fává kitartással, türelemmel, elszántsággal. A meseterápia kapcsán sem ígérem soha, hogy egy mesét elolvasunk együtt, aztán 180 fokos fordulatot vesz a kliens élete. Apró lépésekben tudnak beépülni a szükséges változások. De abszolút jó hír, hogy a sok-sok apró lépés összeáll, és lehet nagyot ugrani, nagyot változtatni. Én is módosítottam már pályát, váltottam már többször lakóhelyet, a magánéletem irányát is áttájoltam, és meggyőződésem, hogy tehetünk magunkért, egy harmonikusabb életért, lehetséges, elérhető.

Mónika elérhető ITT és ITT is. 

(A fotón Végh-Fodor Mónika)