Karola, a nagymamám 1918-ban született. Élete nem volt izgalmas lányregény, mégis tartása, önfegyelme, rendszeretete példaértékű lehet minden nő számára. Még decemberben, a karácsonyfa díszítése közben bukkantam egy dobozra, amiben korábban a nagymamám díszeket tartott, és a doboz fedelére 1950-től kezdődően haláláig minden évben felírta, hogy mikor szedte le a karácsonyfát és hány dísz tört el az ünnepek alatt. Talán ez is példája annak a pontosságnak, kiszámíthatóságnak, ami az ő életét és mentalitását jellemezte. Számára nem voltak váratlan, megoldhatatlan helyzetek, problémák, mert mindenféle történelmi körülmények között megtanult boldogulni, élni és létezni, nem csak egyedül, hanem egy egész családdal. Az évszakok körforgásának is tudott örülni, ismerte és szerette a népi praktikákat, tudta, mit kell főzni, ha nagyon hideg van és azt is, mi esik jól a családnak a tikkasztó kánikulában.

Nem volt egyszerű élete, a második világháborút nagyon nehezen vészelte át. Pécsen született egy erősen katolikus beállítottságú családban, ahol a szigor és a fegyelmezés mindennapos volt. Nagymamám szabálykövető természete talán innen is eredeztethető, mindent és mindenkit a tízparancsolat erkölcsiségében ítélt meg. Sosem változott, ami a világnézetét illeti. Hívő, vallásos, katolikus fiatal lány, asszony és nagymama volt, aki konzervatív értékek mentén szerette a családját és a hazáját is. Az ötvenes években is járt templomba, nem érdekelte és nem ferdítette el semmilyen politikai rendszer. 

Férjhezmenetele után háztartásbeliként élt és dolgozott, minden napja pontos napirend szerint telt. Kedden és csütörtökön járt a piacra, a többi napon főzött, sütött, takarított, mosott és a gyerekekkel foglalkozott. Ezekben a tevékenységekben kezdetben segítségére volt édesanyja is, aki azonban idős korára elveszítette a látását, így nagymamám dédnagymamámat is gondozta, ápolta. Az ünnepek valóban ünnepek voltak, nagyi mindig hetekkel korábban megkezdte a készülődést, beosztotta a feladatokat és a végén már ő is csak ünnepelt. Mivel a második világháborút és az 1956-os forradalmat is át- és végigélte, így megtanult előre gondolkodni, ami a lefontosabb tartalékokat illeti. Kamrájából sosem fogyhatott el a liszt, a cukor és a só. Minden tartós élelmiszerből bőven raktározott. Pedig sosem járt, járhatott autóval bevásárolni. Amikor ő élt, még nem volt környezettudatos gondolkodás, mégis, ő mintha ismerte volna a legfontosabb szabályokat. Soha sem pazarolt, nem engedte fölöslegesen folyni a vizet, megtanult takarékoskodni. Ebéd után nagypapámmal ő is megpihent, leültek a nappaliban és beszélgettek, vagy újságot, könyvet olvastak. Esténként híradót néztek, kártyáztak és várták a gyerekek és unokák telefonhívását. Hosszú élettel ajándékozta meg a Jóisten, mert 86 éves koráig élhetett, még akkor is hittel, bizalommal a szerettei iránt. Békét árasztó, tiszta lelkiismerettel búcsúzott el.