Mindenkinek vannak céljai, akár fogyókúra, akár karrier, akár a szabadidő vagy az élet bármely területén. Valaki nekem egyszer azt mondta, nem kell mást tenni, csak csinálni kell. Azóta azt gondolom, valóban ez a kulcs. Persze vannak valódi akadályok, de ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor rájövünk, hogy sokszor csak mi gyártjuk a kifogásokat.
Összegyűjtöttem a saját kifogásaimat:
Rajtam kívülálló okok miatt nem tudok lefogyni
Igen, próbálok egészségesen étkezni, ahogy van időm, sportolok is, de ha igazán őszinte vagyok magamhoz, akkor rádöbbenek nem teszek meg mindent, azért, hogy lefogyjak. Nem lenne szabad „bűnözni” és hetente legalább négyszer kellene mozognom.
Másokat hibáztatok
Sokszor a saját kudarcaim miatt az életet, a szüleimet, a szomszédot, bárkit hibáztatok, hogy ne kelljen felelősséget vállalnom. Már kifejezetten próbálok figyelni arra, hogy ne így legyen, azért sajnos még előfordul.
Majd akkor csinálom, ha lesz időm, ha gazdag leszek stb.
Mindig csak várok valamire, várom a megfelelő időt, de valójában a legtöbb dolgot, amire vágynék már most el tudnám kezdeni, csak jobb szervezés kérdése lenne az egész.
Nincs mit tenni, ilyen vagyok
Ezt a legegyszerűbb mondani, nagyon jó kifogás. Nagyon kényelmes, ebbe szépen bele is lehet süppedni, nem kell semmit se tenni. Akár fel is adhatnám minden célom, hiszen úgysem tudok megváltozni. Na ezt a kifogást már próbálom teljesen elhagyni és tudom, hogy van lehetőség a változásra.
Pedig én mindent megtettem, de sajnos nem sikerült
Ilyenkor általában nem tettem meg mindent, ugyanis ha mindent megteszek, akkor sikerül.
Nem vagyok elég tehetséges
Sokat beszélgettem emberekkel, akik egy-egy területen sokra vitték. Egytől-egyig azt mondták, nem a tehetség számít, hanem az, hogy mennyi energiát fektetünk az adott tevékenységbe, mennyit gyakorlunk.
Ki ismer magára?
