Szepes Mária : Csendesebb utakon…

 Boldog vagyok Uram, hogy

 kiállhattam a sorból, hogy mindenki

 előttem rohan és hagyom már, hogy

 félrelökjenek és minden konc után az

 enyémnél gyorsabb kezek nyúljanak...

 Nehéz volt először megállni a dolgok

 áradó sodrában, a lárma fülledt

 ütemében, ó mert forró, halálos

 izgalom hörgött a rohanók hangjában és a

 város lobogó, fénylő öléből gigászi

 kapuk tárultak tüzes öleléssel...

 Most, hogy az elhagyott úton felismertem a

 Békét, a virágok szelíd arcában az

 Örömet és a fák égfelé ringásában az

 imákat, messze kerülöm a hangos,

 fényekben izzó várost és az éjszakát a

 csendes ég alatt töltöm inkább, hol

 csodálatos álmok és örök sejtelmek

 hajolnak hozzám a csillagokból...

 (1929)